|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégAz esküvőKis Anna
Pavel Lungin filmje igazi kelet-európai csemege. Orosz virtusra hangszerelt enyhén kusturicás esküvő-film, orosz lelkületű, orosz szépségekkel, mélyről fakadó csehovi moszkvázással, mértéktartóan dogmás stílusban tálalva.
Az isten háta mögötti bányászfaluban, ahol a bebetonozódott szocializmus és a még csak nyomokban erre fújdogáló új idők szele között egyfajta meghatározhatatlan történelmi időtlenségben rekedt az élet, a kisemberek mindennapjainak vaskos realizmusával, szépítés nélkül mond el a rendező egy minden alpárisága ellenére valószerűtlenül szép mesét. A filmtér a falu, a cselekmény egy esküvő – olcsó fasírttal, ajándék hallal, sörrel, vodkával, fogakhoz vert kopejkákkal. Ezen a szűkre szabott csatatéren zajlik a társadalmi kamaradráma, itt ütközik és talál egymásra az elérhetetlenül távoli Moszkvából érkező, állítólagos topmodell és a nincstelen bányászfiú, a bodyguardos, mobiltelefonos, mindenható újgazdag és a korlátoltságában mindenre képes helyi rendőrfőnök, a gátlástalan önérdek és a gátakat nem ismerő önfeláldozás, a kétkedő falusi erkölcs és a végtére is mindent megengedő, iszonyú nagy orosz lélek.
Az esküvő csupa valóban nyomasztó pillanat és valódi humor, egyszerre átélhetően tragikus és igaziból komikus film, ahol a főhősök úgy nyerik el feltétlen odaadásunkat, hogy jellemük és múltjuk nem csak viccből nem makulátlan. A szerelem úgy jut elsöprő győzelemre, hogy közben a visszás érzések is valóságosak, s tényleg csak kis híja van, hogy a magasztos cél kiábrándítóan alantas buktatókon hasaljon el. A szimfonikusokat jó érzékkel mellőző érzelmi csúcspontok után a happy end valóban happy, mégsem borítja mindenre a feledés fátylát, köztük arra sem, hogy a pénz és a vodka, mint két majdnem legfelsőbb hatalom, ha a finisben főszerephez nem jutott is, azért nyomott a latban rendesen.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1084 átlag: 5.44 |
|
|
|
|