|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1979/december
|
• Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
• N. N.: Radványi Géza filmográfiája
• Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
• Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
• Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
• Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
• Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
• Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
• Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
• Pünkösti Árpád: Márványaink
• Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
• Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
• Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
• András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
• Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
• László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A skarlát betű
• Bikácsy Gergely: Élő erők
• Báron György: Hollónegyed
• Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
• Urbán Mária: A kérdés
• Kulcsár Mária: Magánvélemény
• Gyárfás Péter: A vad hattyúk
• Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
• Sólyom András: A forró nyár árnyai
• Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
• Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
• Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
• Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
• Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
• Ökrös László: Októberi esték
• Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
• Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
• Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
• Császár István: A kritika ártalmasságáról
• Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
• N. N.: Posta
|
|
|
 |
|
|
|
|
Láttuk mégSabado – Esküvői videóKovács Gellért
Mérges a menyasszony! Nagyjából így summázható Matías Bize egy szuszra forgatott filmjének kiindulópontja és szerencsére a későbbiekben is maradunk ennyiben. A nyilvánvalóan lelkes stáb nem erőltetett különösebben semmit: lehajoltak a madárfüttyös kertvárosban, felkaptak a napfénymelegített utcakőről egy sorsdarabkát és elmesélték hamar. A modor a dél-amerikai habitusnak megfelelően könnyed, mint egy szappanopera, a forma pedig rafináltan stílszerű home videó-jelleg.
Élete pirosbetűs szombatjára készülő, törékeny ara megtudja kedveséről, hogy apa lesz. Ez akár még örömhír is lehetne, csakhogy hősnőnk helyett egy közös ismerős a leendő anya. Mint kiderül, a kétes érzelmi értékű, de annál mozgalmasabb viszony jó ideje tart már. A szerelmi háromszög tulajdonképpen nem is zavarná a rivális hölgyet, mint ahogy az sem, hogy az időről-időre részegen hozzá vándorló ifjú megnősül – de hogy szíve alatt még törvénytelen trónörököst is hordozzon, az már neki is sok. Antonia tehát karon ragadja kamerával rendelkező kamasz szomszédját, és elhisztizik egészen a mennyasszonyig, Blancáig. Az pedig – első döbbenetéből eszmélve – improvizatív vendettára invitálja a filmes ambíciókat dédelgető fiút. Autóba be, tíz házzal odébb ki, a megszeppent vőlegény szánalmas, hímsovinizmusba hajló magyarázkodása következik. Aztán könyörgés egy szál törülközőben, ki az utcára, le a térre. Ezután piálás, továbbá érzelmi fordulatok jönnek, menekülés egy eddig mellőzött mulya lovaghoz; barátok aggódnak, szülők értetlenkednek, ki személyesen, ki csak telefonon. Közben pedig a felvétel-gomb végig benyomva.
Bár elképzelhető, hogy Chiléig is eljutott a Dogma (Trier is örül biztosan), ez az ártalmatlan kis szösszenet több szimpla rajongói hajbóknál. Önálló, kellemesen cizellált, néző- (és akkumulátor)barát hosszúságú gyöngyszem a Sabado, legalább annyira érdektelen, mint amennyire szimpatikus. Éljenek a valós idejű, kreatív amatőrök!
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1086 átlag: 5.56 |
 |
|
|
|
