|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégA nagy hátraarcPolitzer Péter
A sport és kaland között az a különbség, hogy az előbbiben alig van rizikó. Veszteni ugyan lehet, de a hírnevet, pénzt és időt csak a profik sajnálják. A kalandor ennél többet kockáztat: életét teszi fel a szabadságért, szerelemért, vagy a mesés tudásért. A kalandfilmek mára szinte eltűntek a mozikból, sápadtarcúak és indiánok helyett baseballcsapatok küzdenek, a tudós régészek helyét pedig a kosárlabdázók vették át. A nagy hátraarc is sportfilm. Jerry Maguire (Tom Cruise) sportmenedzser, dollármilliókért adja-veszi Amerika – vagyis a világ – legnevesebb sportolóit. Mígnem egy éjszaka látomása támad és rádöbben, hogy harmincvalahány évesen lelketlen rabszolgakereskedővé vált, és csak egymás mellé írt nullákban gondolkozik ügyfeleikről. Kiáltványt szerkeszt hát, melyben felszólítja cégét és munkatársait: ügyfeleiket áru helyett tekintsék inkább a barátjuknak, hogy szívükkel és lelkükkel dolgozhassanak értük. Ezek után barátai – akik a főnökei – kirúgják saját vállalatából. Pár óra alatt elveszti ügyfeleit, pénzét és barátnőjét.
Ketten állnak mellé: a cég fiatal könyvelőnője, aki otthagyja érte a munkahelyét, és egy focista, akinek karrierje a mélyponton van. Új céget alapítanak, melynek jelmondata – Show me the money! – körülbelül annyit tesz, hogy ha adsz nekem pénzt, akkor minden rendben lesz. A film valóban így is alakul: a kudarcok, csalódások, baráti kézszorítások és rábeszélések, esküvők, elválások után Jerrynek sikerül végre 11 millió dollárért eladnia barátját.
Jerry élete a munkája, ha abban sikeres tud lenni, minden más problémáját képes megoldani. Sikeres pedig akkor lesz, ha elég pénzt tud felhajtani, a módszer azonban nem mindegy: szívvel és lélekkel. Ebben viszont nincs rizikó, csak az összeg lehet kevesebb. A sportfilm sem kockáztat, ezért nagyot mi sem nyerhetünk.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1193 átlag: 5.59 |
|
|
|
|