|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
DVDHairPápai Zsolt
Hair – amerikai, 1979. Rendezte: Miloš
Forman. Szereplők: John Savage, Treat Williams, Beverly D’Angelo. Forgalmazó:
Independent. 115 perc.
Kevés kort-tévesztettebb hollywoodi film ismeretes Miloš
Forman Hairjénél. Amikor – 1979-ben –
leforgatják, az ellenkulturális mozgalmak világmegváltó hevülete avétos emlék
csupán, a vietnami kudarc őszinte feldolgozása pedig még alig kezdődött meg
(sőt – mint a Csillagok háborúja
jelzi – éppenséggel az erőpolitika
újralegitimálása dívik Hollywoodban), ráadásul a Hair akkor is megkésett mozi, ha Forman személye okán bizonyos
kelet-európai események – ’68 tavasza és
ősze – parabolájának látjuk. Nem véletlenül bukik hatalmasat a bemutatásakor –
hogy aztán tyúklépésben haladva szép lassan felfedezze magának kritikus és néző
is. A redivivus nemcsak azért következik el, mert mai szemmel – illetve már a
kilencvenes években is – a Hair
sokkal aktuálisabb, mint az elkészülésekor volt (idősebb és ifjabb Bush a
családi bizniszt támogató kalandorpolitikája sokat tett azért, hogy az üzenete
– úgymond – felfrissüljön), hanem azért is, mert végre lett idő elmerengeni
formai megvalósításának perfekcionizmusán. Lehet – sőt biztos –, hogy van
Forman mesternek jobb filmje, de olyan nagyon kevés, amelyben a montázstechnika
olajozottabb, a hangkulissza-építés kimunkáltabb, a kameravezetés innovatívabb,
a nagyjelenek koreográfiája hatásosabb lenne. Didaktikussága megbocsátható, a
soundtrack tételeinek legalább fele örök klasszikus, a központi figurát,
Bergert adó Treat Williamsnél pedig kevés jobb, karizmatikusabb – egyúttal, sajnos,
elfeledettebb – színész van a korban. Csak azokat a férfifrufrukat tudnánk
feledni!
Extrák:
Előzetes.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|