|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
DVDTortúraKovács Patrik
Misery – amerikai, 1990. Rendezte: Rob Reiner. Szereplők:
James Caan, Kathy Bates, Richard Farnsworth. Forgalmazó: Bontonfilm. 107 perc.
A Tortúra Stephen
King egyik legrétegzettebb könyve. Egyszerre álomszerű thriller (bevallottan
akut drogmámorban fogant), szemérmes önarckép, valamint művész és műalkotás
viszonyát kommentáló metaregény. Rob Reiner 1990-es filmverziójában az első
aspektus bontakozik ki, sőt a rendezőt valójában az izgatta, miként gyúrhatna
hitchcock-i kamarathrillert az alapanyagból. Így hát a Sziklás-hegységben
balesetet szenvedő sztáríró (James Caan) és az őt túszul ejtő fúria (Kathy
Bates) történetéből feszes szerkezetű, kiváló ritmusú mozi született, mely még
távolabb rugaszkodik a horror éjsötét vidékétől, mint a regény. King nem méri
fukar kézzel a rémmesébe illő motívumokat (műve félholtra éheztetéssel,
csonkítással és a szadizmus egyéb formáival terheli az olvasót), Reiner azonban
szűkebb kereteket szab az erőszaknak (még ha néhány pillanatot merészen is
szceníroz). E megfontolásnak is köszönhető, hogy a Tortúra szerencsésen eloldódik a rémmesei talajtól. Sőt, számos
értelmezést kínál: az egyértelmű freudiánus olvasat (a mozgásképtelen író
óriáscsecsemővé lesz elrablója házában) mellett a férfi-nő kapcsolatok
tükreként, továbbá az írói (művészi) újjászületés krónikájaként is tételezhető.
Reiner bravúrosan ütemezi a feszültséget, s nagyszerűen
növeli a kiszolgáltatott főhősre nehezedő nyomást. A forgatókönyvet jegyző
William Goldman precízen követi az eredeti cselekmény főbb mozzanatait, s ha
némely részmegoldást illetően eltér attól, az fontos célt szolgál (például a
filmben az író számára sikeres önterápiával ér fel a pokoli kaland). A
cselekmény szőttesén csupán egyetlen lyuk éktelenkedik: a seriffet (Richard
Farsworth) forró nyomra vezető fordulat dramaturgiailag megalapozatlan. Mindenért
kárpótol azonban a színészi játék: bár Kathy Bates feladata a hálásabb, s tény,
hogy alakítása maga a színészi mesterkurzus, a férfi főszerepet alakító James
Caan teljesítménye ugyanúgy lenyűgöző. Míg Bates az őrület legmélyebb bugyraiba
hatol, addig Caan tűpontosan jeleníti meg a páni félelem, a kétségbeesés és a
tompa remény ezernyi színárnyalatát. Akárcsak Reiner korábbi King-adaptációja (Állj mellém!), a Tortúra is kisebb műremek: kötelező mindazon mozistáknak, akik kedvelik
a nemesen konzervatív, egyben gondolatébresztő thrillereket. Még Hitchcock is
elégedetten csettintene.
Extrák:
Nincsenek.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|