|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziOroszlánkirályVarró Attila
The Lion King – amerikai, 2019. Rendezte: Jon Favreau.
Írta: Jeff Nathanson. Kép: Caleb Deschanel. Zene: Hans Zimmer. Gyártó: Walt
Disney Pictures / Fairview Entertainment. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 118 perc.
Napjainkban, amikor a hús-vér oroszlánok számát
milliószorosan meghaladja a különféle oroszlán-mozgóképeké, Youtube-videóktól
szafarijátékokn át a Leo és Fred
dvd-kig, már meg sem lepődik az ember, amikor a Disney legújabb „élőszereplős”
rajzfilm-remake-jének valamennyi kockáján CGI-állatok pixelegnek a forradalmi
VR-hátterekben. Ahogy a manapság jócskán ingerszegénynek tekintett állatvilág
abszolút valósághű képsorokon átadja helyét az éneklő-táncoló-botvívó
mesevadaknak, úgy veszi át a lepusztított, kiszipolyozott afrikai föld idejétmúlt
filmképét egy olyan digitális álomafrika, amelynél talán még hinni lehet afféle
csodás illúziókban, mint az „élet körforgásának” kulturálisan öröklődő szentsége
vagy az ökotudatos vezetők hatalomra jutása.
Eképp az idei Oroszlánkirály
halmozottan környezetvédő üzenetét (amelyben immár a nyugati civilizáció hiénái
próbálják gyarmatosítani kőszikla-nekropoliszukból a fekete kontinens dúsgazdag
szavannáit, támogatva Zordon helyi diktátorának puccsát) alaposan felülírja a
formai megvalósítás szomorú tanulsága. Miközben Jon Favreau csapata gondosan
korrigálja az 1994-es alapfilm rasszista és hímsoviniszta malőrjeit, valamint
módszeresen kiirtja a hagyományos Disney-antropomorfizálás bárgyú, molyrágta
példáit (náci díszszemlétől Busby Berkeley-revüszámig), kompjuteranimált
szép-új világával akaratlanul is gyászbeszédet mond az emberi
igényektől/elvárásoktól független Természet ősi ideája fölött. Nem véletlenül
tünteti ki a beszéd és eszközhasználat privilégiumával szinte kizárólag a
húsevőket (csúcsragadozóktól dögevőkön át a bogárzabálókig): az emberi vonások
mai napig a karmoknak, tépőfogaknak járnak, és minél magasabban járunk az
oroszlánkirályság feudális hierarchiájában, annál közelebb jutunk saját
képünkhöz, a Teremtés Koronáihoz – akiknek már csak a virtuális kastélyok
Tronjai maradtak.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|