|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1979/december
|
• Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
• N. N.: Radványi Géza filmográfiája
• Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
• Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
• Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
• Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
• Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
• Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
• Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
• Pünkösti Árpád: Márványaink
• Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
• Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
• Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
• András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
• Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
• László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A skarlát betű
• Bikácsy Gergely: Élő erők
• Báron György: Hollónegyed
• Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
• Urbán Mária: A kérdés
• Kulcsár Mária: Magánvélemény
• Gyárfás Péter: A vad hattyúk
• Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
• Sólyom András: A forró nyár árnyai
• Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
• Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
• Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
• Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
• Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
• Ökrös László: Októberi esték
• Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
• Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
• Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
• Császár István: A kritika ártalmasságáról
• Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
• N. N.: Posta
|
|
|
 |
|
|
|
|
MoziA szavak erejeFekete Tamás
Sometimes
Always Never – amerikai, 2018. Rendezte: Carl Hunter. Írta: Frank Cottrell
Boyce. Kép: Richard Stoddard. Zene: Edwyn Collins és Sean Read. Szereplők: Bill
Nighy (Alan), Sam Riley (Peter), Alice Lowe (Sue), Jenny Agutter (Margaret),
Tim McInnerny (Arthur). Gyártó: Hurrican Films / Goldfinch Studios. Forgalmazó:
Cirko Film. Feliratos. 91 perc.
A
mogorva, önmagának való és mindenkitől elidegenedett apa és felnőtt, családos
fia útnak indul, hogy felkutassák a fiú eltűnt testvérét. Az így kezdődő
történetek általában nem sok meglepetést tartogatnak, nem csupán felépítésük,
de végkimenetelük is megjósolható – noha A
szavak erejében is jócskán akad kiszámítható pillanat, legalább annyi
váratlan fordulattal is megajándékoz minket. A forgatókönyvet író Frank
Cottrell Boyce eddigi munkáiban előszeretettel ábrázolt való életből vett, a
művészi önkifejezésük és kiteljesedésük révén végül személyes és családi
tragédiákat okozó alakokat. A Hillary és
Jackie zenész nővérpárosa, a Viszlát,
Christopher Robin Milnéje, vagy a Michael Winterbottom által rendezett Non-stop party arcok és a Bikatöke hőseinek életében végül
mindannyiszor megjelenik a fájdalom és a veszteség, miután valami igazán
jelentőset hoznak létre. Az A szavak
ereje főhőse pár lépéssel mögöttük jár: hétköznapi ember, aki művészi
álmokat nem dédelget, ám ő is teljességgel alárendeli magát egy tevékenységnek.
A scrabble-ben és ennek minél
tökéletesebbre csiszolt játékmódjában találja meg az élet értelmét, és egyben a
kulcsot mindenhez – így eltűnt fiához is a szókirakó segítségével vél utat
találni.
Boyce
leágazásokkal teli és váratlan irányokba építkező forgatókönyvét az első
játékfilmjével jelentkező Carl Hunter vitte vászonra. Képi világa Wes Andersont
idéző játékossággal teli és elidegenített, miközben előszeretettel választja el
egymástól szereplőit, és zárja scrabble-betűt idéző négyzetes keretbe, hogy
ezek a kis építőkockák egymás mellé kerülve végül mégis összeálljanak egy
jelentéssel bíró, személyes állítássá.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
|
|
