|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziÉletem értelmeiSándor Anna
Nos batailles – francia,
2018. Rendezte: Guillame Senez. Írta: Raphaelle Desplechin. Kép: Elin
Kirschfink. Szereplők: Romain Duris (Olivier), Lucie Debay (Laura), Laetitia
Dosch (Betty), Laure Calamy (Claire). Gyártó: Les Films Pelléas / Iota
Production. Forgalmazó: ADS Service. Felirat.
98 perc.
Klasszikus apafilmet rendezett Guillaume Senez: az Életem értelmei azt mutatja be, ahogy egy férfi helyre teszi a
prioritásait, és megtanul apaként részt venni a gyerekei életében. Ha csak a
témáját nézzük, a 2018-as belga-francia film nem egy revelatív darab, inkább az
érzékenységével bizonyul többnek a hasonló témájú filmeknél. A túlterhelt
raktári munkás és elkötelezett szakszervezeti tag, Olivier szinte csak aludni
jár haza. Nem mintha hiányozna otthonukból a szeretet, a felesége, Laura lassan
mégis belerokkan ebbe a magárahagyottságba és egy nap elhagyja a családját.
Olivier pedig ott marad a két kisiskolás gyerekükkel, és fogalma sincs, mihez
kezdjen. A film többet nem is foglalkozik Laurával, sőt felelősöket sem kezd
keresni, miközben egy komoly társadalmi tabut érint, a gyermekeit elhagyó anya
problémáját. Akkor sem hibáztat, amikor azt a gyakori helyzetet vizsgálja,
amelyben egy apa kizárólag a munkájára figyel, és nincs jelen a családjában. Az
író-rendező ehelyett – a kézikamera segítségével – szinte testközelről követi
végig Olivier útját a krízisben.
Senez már első filmjében, a tinédzser-terhességről szóló Maxime és Mélanie-ban is foglalkozott a szülői
lét kérdéseivel, ezúttal komikus és drámai jelenetekben mutatja be a
szülő-gyerek kapcsolatok örömeit és buktatóit. Mivel komplex ábrázolásra
törekszik, azt sem hanyagolja el, milyen munkahelyi kihívások érik Olivier-t
egyedülálló szülőként, vagy hogyan dolgozza fel a párkapcsolati sokkot. Az Életem értelmei elsősorban a főszereplő,
Romain Duris filmje, de élénk színfoltként ellenpontozza a húgát alakító Laetitia Dosch, akinek karaktere levegőt enged a
válság fullasztó klausztrofóbiájába. Egy-két összecsapott jelenettől
eltekintve, az Életem értelmei
tisztességesen összerakott, humánus film, amely szerencsére nem intézi el a
fajsúlyos témát banális álmegoldásokkal.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|