|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziDermesztő hajszaVarró Attila
Cold Pursuit – amerikai, 2019. Rendezte: Hans Petter Moland.
Írta: Frank Baldwin. Kép: Philip Øgaard. Zene: George Fenton. Szereplők: Liam Neeson (Nels),
Emmy Rossum (Kim), Tom Bateman (Viking), Laura Dern (Grace), William Forsythe
(Wingman). Gyártó: Summit Entertainment / StudioCanal. Forgalmazó: Freeman
Film. Feliratos. 118 perc.
Semmi sem perdöntőbb
bizonyíték arra, hogy egy sikeres zsánerdarab rendezője egyéni látásmódú,
gondolatgazdag szerzői rendező (Hitchcock, Haneke, Mann) vagy inkább
invenciózus mesterember (Sluizer, Campbell), netán szimpla mázlista (Shimizu,
Poiret), mint egy álomgyári ön-remake. Nem csupán az állhatatos önazonosság
nagyipari próbája, de azt is megmutatja, mennyire képes az alkotó megújulni és
termékeny párkapcsolatba lépni egy másik kultúrával. A norvég Hans Petter
Moland a 2014-es Az eltűnés sorrendjében
hollywoodi újrarendezésével mondhatni jelesre vizsgázott – a Dermesztő hajsza nem jobb vagy rosszabb az alapfilmnél, annál sokkal több: miközben jóformán
beállításról beállításra követi az alapművet, változtatásaival egy másik alkotást hozott létre.
A havas Colorado
konkurens drogmaffiáinak kényes hatalmi egyensúlyát ártatlanul meggyilkolt
fiáért véres bosszúsorozattal felborító hallgatag hókotró-sofőr (egyben az Év
Polgára kisvárosában) története nem lett sem a századik Liam „Ne baszakodj a
családommal” Neeson akció-thriller, sem az ezredik bűnügyi fekete komédia a Mint a kámfor-Jackie Brown-Fargo
háromszögből, hála annak, hogy Moland érintetlenül megőrizte jellegzetes
skandináv minimalizmusát (a feleség búcsúlevele), fanyar abszurdját (az
ejtőernyős finálé) és a véres erőszak hátborzongató trivialitásait
(csirkehálóba tekert hullák), tartózkodva mind az akciófilm, mind a komikum
olcsó hatás-megoldásaitól. Ugyanakkor új szépségeket csempészett a történetbe:
a szerb kokainbanda bizarr lecserélése a helyi ute-törzs tagjaira többszörösen rétegzett pluszjelentést ad a
jóléti társadalom bírálatának, a nőalakok kiemelése a sivár statisztaszerepből
– a rendező szinte egész életműve (pót)apák és fiúk küzdelmeiről mesél – pedig
újabb frontot nyit a Fehér Férfi trónfosztásáról szóló ellentmondásos, sokarcú
küzdelemben. Ráadásul Moland még a hollywoodi megbízóknak is tartogat néhány
jól elhelyezett fricskát – ha másért nem, már a „Let the fucking Indian do it”
poénért megérte elkészíteni ezt a pompás remake-et.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|