|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
DVDIdétlen időkigVarga Zoltán
Groundhog
Day – amerikai, 1993. Rendező: Harold Ramis. Szereplők: Bill Murray, Andie
MacDowell, Chris Elliott. Forgalmazó: GHE. 101 perc.
Harold
Ramis legalább kétszer aranybetűkkel írta be nevét a filmvígjátékok
nagykönyvébe: társszerzőként és színészként a Szellemirtók csapatának megalkotásával s egyikük megformálásával,
rendezőként (és ismét társíróként) pedig az Idétlen
időkig egyszerre nemes tradíciókat idéző-folytató és a posztmodern
korszellemre is rezonáló munkájával, melyet negyedszázad elteltével bízvást
emlegethetünk a klasszikusok között. A bugyuta hazai címet zseniális filmre
aggatták, melynek óhollywoodi előzményei között olyan James Stewart-filmeket
találunk, mint Az élet csodaszép és a
Harvey. Ramis műve is komédia és
fantasy ötvözete, s Capra és Koster meséihez hasonlóan csupán egyetlen
mozzanata érvényteleníti a valószerűség elvárásait, ez az „apróság” azonban
mindent megváltoztat, és éppen ez vezet a posztmodern kérdéskörökhöz.
Főszereplőnk minden nap ugyanazt a napot éli át, újra és újra nekikezdhet a
kisvárosi közegben töltött Mormota Napnak. Az egyenes vonalú elbeszélés
lebontása, a történettöredékeket és eseményvariációkat sorjázó
cselekményvezetés a posztmodern mozi kedvelt fogása – sőt, az Idétlen időkig inspirációja máig
kimutatható: az egyetlen nap ismétlődésének szituációja az utóbbi években
feltűnt inváziós sci-fiben (A holnap
határa), mesefantasyban (Vándorsólyom
kisasszony különleges gyermekei), de még slasherfilmben is (Boldog halálnapot!).
Ezzel
együtt a klasszikus hollywoodi szemlélet megőrződése is kitapintható: kezdetben
kiállhatatlan hősünk jellemfejlődése – mogorva fráterből afféle önkéntes
őrangyallá válik – éppoly nyomatékos, mint a szerelmi motiváció beteljesülése,
s ez mérsékli a posztmodern hevületet. Ugyanakkor hagyománytörő módon éppen a
legnagyobb rejtélyre nincs magyarázat, sohasem derül ki, miért s miként
keletkezik a főhőst csapdába ejtő időhurok – s ez rendkívüli módon kedvez a
film nyitottságának, filozófiai és teológiai olvasatok sorát ösztönzi. Ramis
filmje mégsem intellektuális mélységei, hanem főszereplője, Bill Murray miatt
megunhatatlan. Bizonyosan az égben köttetett, hogy a cinikus alakok
megformálásában járatos művész – a Szellemes
karácsonyban már remekelt hasonló szerepkörben – Phil Connors bőrébe
bújjon: ha kisvárosnyi mellékkarakter asszisztál is hozzá, az Idétlen időkig valójában Bill Murray
ragyogó egyszemélyes showműsora.
Extrák:
Semmi.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|