KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/december
• Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
• N. N.: Radványi Géza filmográfiája
• Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
• Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
• Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
• Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap

• Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
• Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
• Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
• Pünkösti Árpád: Márványaink
• Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
• Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
• Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
• András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
• Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim

• László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A skarlát betű
• Bikácsy Gergely: Élő erők
• Báron György: Hollónegyed
• Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
• Urbán Mária: A kérdés
• Kulcsár Mária: Magánvélemény
• Gyárfás Péter: A vad hattyúk
• Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
• Sólyom András: A forró nyár árnyai
• Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
• Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
• Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
• Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
• Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
• Ökrös László: Októberi esték
• Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
• Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
• Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
• Császár István: A kritika ártalmasságáról
• Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Betörés

Géczi Zoltán

Breaking In – amerikai, 2018. Rendezte: James McTeigue. Szereplők: Gabrielle Union, Billy Burke, Richard Cabral. Forgalmazó: Bontonfilm. 100 perc.

 

A Wachowski-testvérek pártfogoltja sosem tudta felverekedni magát Hollywood élvonalába; bár a Mátrix rendezői nem csekély támogatást nyújtottak számára, James McTeigue megmaradt bármely feladatra bevethető, megbízható iparosnak, örök second unit direktornak, akire zsánertől függetlenül lehet B-kategóriás produkciókat bízni. Legújabb filmje a home invasion műfaj ezeregyedik interpretációja, szigorúan a zsáner közhelyei mentén haladva, ám – minő nóvum! – fekete célközönségre optimalizálva. A Betörés minden ízében stúdióproduktum, a kortárs hollywoodi filmipar tanulmányértékű terméke: olcsó kivitelezhetősége mellett jó megtérülési rátával kecsegtető darab, amely ugyan nem vált igazi sleeper hitté, de hatmilliós költségvetéséhez képest roppant impozáns, 46 milliós észak-amerikai bevételt ért el.

Adott egy értelmetlenül nagy high-tech ház, néhány nem túlzottan éles elméjű betörő, egy sokmilliós szajré, egy szeretteit rendíthetetlen anyatigrisként védelmező főhősnő, néhány statiszta (mennél kevesebb, annál jobb a költségvetésnek), és egy említésre sem érdemes forgatókönyv. Ezen alapanyagokból élményszerű mozit forgatni rendezőzsenit kíván, s miután James McTeigue aligha nevezhető annak, csupán egy fast food-kategóriás thrillerre futotta, amelyből kimaradtak a valódi karakterek, a lélektani dinamika, a suspense, a szellemes dramaturgiai megoldások, de még az erőszak ábrázolása is bátortalanul családbaráttá szelídült. A végeredmény a kortárs exploitation-filmekhez hasonlóan hervasztó módon nélkülözi az eredetiséget, a nyersességet, a merészséget, a szívet és a lelket, mindazon elemek összességét, amely az 1960-as években, amikor a szerzői szemléletet semmiféle produceri beavatkozás nem hajtotta uralma alá, máig hivatkozott klasszikusokkal gazdagította az amerikai film mítoszát. Mindemellett méltánytalanság volna elhallgatni, hogy a női főszereplők (Gabrielle Union, Ajiona Alexus) nyilvánvalóan képesek lettek volna meghaladni a kijelölt szakmai szintet, ha a színésznők kvalitásaihoz igazodik a film, a nézőknek mégis inkább azt ajánlanám, hogy ha ilyesféle mozira vágynak, porolják le David Fincher szörnyen alulértékelt Pánikszobáját, mint a zsáner egyik méltatlanul elfeledett remekét.

Extrák: Audiokommentár a rendezővel és a forgatókönyvíróval, alternatív nyitójelenet, kimaradt jelenetek, négy werkfilm.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/11 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13874