|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziEldoradóSoós Tamás Dénes
Eldorado
– svájci-német, 2018. Rendezte és írta: Markus Imhoof. Gyártó: Thelma Film AG /
Schweizer Radio und Fernsehen (SRF) / Zero One Film / Bayerischer Rundfunk
(BR). Forgalmazó: Cirko Film Kft.. Feliratos.
90 perc.
Markus
Imhoof egy fésületlenségében is érdekfeszítő, személyes hangvételű
dokumentumfilmet forgatott a menekültválságról. A svájci rendező feleleveníti,
hogyan fogadott be családja egy olasz menekültlányt a II. világháború idején,
és ezzel a már-már hollywoodi filmbe illően drámai történettel nemcsak markáns
érzelmi többletet kölcsönöz filmjének, de történelmi keretbe is ágyazza a
migránsválságot. Azt sugallja, az előítéletek felélénkülése és a személytelen
bürokrácia már akkor is életeket roppantott össze, amikor nem távoli
kultúrákból, hanem szomszédos országokból vándoroltak be Európába. A film
legnagyobb erénye, hogy miközben a migránsokat mentő olasz hajókon, a
visszautasított menedékkérőket tömörítő gettókban, és a svájci-olasz határon
intézkedő készített interjúkkal megismerteti velünk a menekülthullám különböző
arcait, ezekhez az arcokhoz megrendítő sorsokat is kapcsol, akiknek a története
épp azért lehet megrendítő, mert Imhoof megvilágítja a migráció tágabb
összefüggéseit.
Az Eldorádó nem tetteti magát apolitikusnak
(a menekültek egyenlő arányú elosztása mellett érvel), de ezt olyan, épkézláb
érvekkel teszi, amik az Európai Unió szerepét is megpendítik a válság
fenntartásában (emlékezetes példája a Svájcból kitoloncolt afrikai farmeré, aki
hazatérve azért bukhat bele a szarvasmarhatartásba, mert az eltörölt EU-s vámok
révén az európai tej olcsóbb lett, mint az afrikai). Néhány patetikus
felszólalása ellenére („Vajon a mennyország kapuja felett is van szögesdrót?”)
Imhoof keserű, hétköznapiságában is tragikus pillanatokat les el a bevándorlók
megpróbáltatásaiból, és az európai médiában gyakran démonizált, dühös vagy
kétségbeesett menekültarcok mögött meglátja a mélyen emberi traumákat, hogy
utána politikai hovatartozástól függetlenül, és díjnyertes dokumentumfilmeknél
(Tűz a tengeren) élesebben helyezze
melléjük összeurópai felelősségünket ezen traumák minél empatikusabb
kezelésében.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|