|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziBosszúállók: Végtelen háború Lichter Péter
(Avengers: Infinity War) – amerikai, 2018. Rendezte: Anthony Russo – Joe Russo. Írta: Christopher Markus. Kép:
Trent Opaloch. Zene: Alan Silvestri. Szereplők:
Robert
Downey Jr (Vasember), Chris Hemsworth (Thor), Mark Ruffalo (Hulk), Chris Evans (Amerika
Kapitány), Scarlett Johansson (Fekete Özvegy), Benedict Cumberbatch (Dr
Strange), Chadwick Boseman (Fekete Párduc). Tom Holland (Pókember). Gyártó: Marvel. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 149 perc.
A kortárs hollywoodi
film tájképét tagadhatatlanul a képregényeposzok monstrumai uralják. A filmpiac
talán soha nem volt ennyire kockázatkerülő, mint manapság: a jól bejáratott
receptek alapján előfőzött szuperhősfilmek tulajdonképpen a tévésorozatok
logikája alapján készülnek és működnek – a rendezők itt tulajdonképpen
felcserélhető bérmunkások, a forgatókönyveket pedig szoftverek is írhatnák. A
Marvel-univerzum véges számú hősalakja végtelen számú felállásban
összekombinálható: a szereplők gigászi musicalszínpadként használják a
filmeket, a tánc- és énekbetéteknek megfelelő akcióorgiák fogják össze az egyre
inkább kínos ürügyként szolgáló történeteket.
Ennek az eddigi
leggrandiózusabb példája az Avengers-filmek legfrissebb darabja. Talán még
Robert Altman is megirigyelné ezt a szereplőparádét: legalább két tucat
központi karakter és féltucat cselekményszál próbálja összefogni az
akciószekvenciák turbóattrakcióit. A történet amúgy az eddigi sztorik
megismétlése, vagy legalábbis variációja: az ultragonosz Thanos a fél
univerzumot el akarja pusztítani, ehhez pedig hat darab kulcsfontosságú követ
kell megszereznie. A Bosszúállók több külső Marvel-szereplővel (például Peter
Quill és bandája, illetve a Fekete Párduc és a Pókember) kiegészülve
kombinatorikusan ismétlődő csetepatékon keresztül próbálják ezt megakadályozni.
A két és félórás film a pornódramaturgia révén egy idő után a totális
fásultságba kergeti a nézőt, az újabb és újabb akciójelenetek helyett akár
absztraktfilmeket is bevághatnának. (Igazándiból a felnőtt-infantilizmusba
mártott ironikus humor tudja fenntartani a figyelmet.) Ám a film befejezése,
egy rendes tévésorozathoz illően egy jól irányzott cliffhangerrel ér véget, ami
csak akkor éri váratlanul a nézőt, ha önálló mozifilmként tekint rá: akkor még
meglepően drámainak is lehetne nevezni a lezárást.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|