|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziEgy lélegzetnyireVarró Attila
Dans la brume –
francia, 2018. Rendezte: Daniel Roby. Írta: Guillaume Lemans, Jimmy Bemon és
Mathieu Delozier. Kép: Pierre-Yves Bastard. Zene: Michel Corriveau. Szereplők:
Romain Duris (Mathieu), Olga Kurylenko (Anna), Fantine Harduin (Sarah), Michel
Robin (Lucien), Anna Gaylor (Colette). Gyártó: Quad Productions. Forgalmazó: Big
Bang Media. Szinkronizált. 89 perc.
A francia műfaji
hagyományok felől közelítve egy Párizsban játszódó katasztrófafilm, amelyben a
földmélyről feltörő mérges gázok ötemeletnyi magasságig kiirtják a lakosságot,
két lehetséges út közül választhat: vagy Luc Besson-i parcours-akciófilm lesz posztapokaliptikus bandák versenyfutásával
az Eiffel-torony oázisáig vagy az extrém-horror találkozása az
egzisztencializmussal a Nyers és a
vadonatúj Az éjszaka felfalja a világot
szellemében. A kanadai származású Daniel Roby (híven bemutatkozó
vámpírfilmjéhez a Fehér bőrhöz),
inkább a cronenbergi tiszta forrásból merített a feladathoz, kevesebb gore-ral és ideológiával, ám hatékony
minimalizmussal, erős drámai maggal és szépséges evolúciós tanulsággal –
főszerepben egy szülőpárossal, akik ritka genetikai betegségben szenvedő
kislányukat próbálják kimenteni légmentesen védett keszonjából egy rebootolt új
világba, ahol talán új alapokra kerülhet az emberiség és a bolygó elcseszett
párkapcsolata.
Az Egy lélegzetnyire nem sokat módosít/újít a műfaji alapképleten, feszes
másfél órában felmutat pár elvárt akciójelenetet, egy szükségszerű melodrámai
áldozatot és néhány költséghatékony pusztulás-képet – legalább egy szempontból
azonban méltán érdemel figyelmet. Miként előző játékfilmjeiben, Robyt ezúttal
is leginkább az apa-lány kapcsolat izgatja, főként az a folyamat, amelyben a
kamaszodó fruska kitör a szerető apa által kontrollált gyerekszobából,
szembesül az istenített szülő esendőségével és saját lábára áll. Míg a Funkytown retro diszkó-melodrámájában ez
a szál jobbára elsikkadt és olcsó könnyfakasztásra szolgált, a Louis Cyr erőművész-életrajzának
legszebb vonása már az apja babérjaira vágyó kislány háttértörténete volt; az
idei opuszban pedig középpontba kerül és méregerős ballardi metaforán keresztül
bomlik ki a generációs konfliktus – két világ (egy több évezredes és egy
eljövendő) határán, ahol a levegőváltozást hozó füstköd lassan, de biztosan
elnyeli a pátriárkák tornyait.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|