|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziFekete PárducKránicz Bence
Black
Panther – amerikai, 2018. Rendezte: Ryan Coogler. Írta: Joe Robert Cole. Kép:
Rachel Morrison. Zene: Ludwig Göransson. Szereplők: Chadwick Boseman (T’Chalia),
Michael B. Jordan (Stevens), Lupita Nyongo (Nakia), Martin Freeman (Ross),
Danai Gurira (Okoye). Gyártó: Marvel Studios. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 134 perc.
Nem a
legfrissebb Marvel-adaptáció az első fekete szuperhősfilm, de a hatalmas
közönségréteget megszólítani képes fősodorban most kaptak először teret
napjaink fekete polgárjogi törekvései, a Black Lives Matter mozgalom
jelmondatai és eredményei. Ez pedig akkor is értékes filmmé tenné a Fekete Párducot, ha egyébiránt teljesen
elhibázott, vagy inkább, ami a Marvel-termés átlagára jellemző, középszerű és
unalmas produkció lenne. Ennél azonban Ryan Coogler tehetségesebb rendező, és
most kellő szabadságot is kapott.
Amíg
a sikeres Penge sorozat a
félvámpírlét idegenségére fordította le a fekete bőrszín kódjait, az óvatos
társadalomkritikával próbálkozó, 1993-as Meteorember
pedig eltűnt a süllyesztőben, addig a Fekete
Párducra borítékolhatóan sokan fognak figyelni.
Magyar
nézőként kissé úgy érezhetjük, távol maradunk a történet valódi jelentőségétől,
de ha nem is érezzük a bőrünkön, azért megértjük, hogy ez a film erőt adhat
rengeteg afroamerikai gyereknek, akik eddig a hófehér Thor, Amerika kapitány
vagy Pókember kalandjaiba élhették bele magukat. Coogler előző filmjében, a Creedben is egy fehér mítosz, a
Rocky-történet átszínezésével kísérletezett, a Stan Lee és Jack Kirby által a
60-as évek közepén kitalált afrikai szuperhős tehát tökéletesen illik szerzői
szándékaihoz. A cselekmény az üzembiztos Marvel-elődökét idézi, a díszletvilág
impozáns – bár nyilván gátlástalanul kutyulja össze egy rakás afrikai ország
vizuális kultúráját –, a lényeg viszont a fekete büszkeség, amely a sokszor
látott, de ma is átélhető, Martin Luther King és Malcolm X szembenállásával
kirajzolható konfliktuson keresztül jelenik meg. A Fekete Párduc a béke filmje, a saját határait tágító Marvel-széria
népszerűségét tekintve pedig jó okunk van azt gondolni, hogy az efféle
filmeknek valóban lehet némi társadalomgyógyító ereje.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|