|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
DVDA kőbe szúrt kardVarga Zoltán
The Sword in the Stone –
amerikai, 1963. Rendezte: Wolfgang Reitherman. Forgalmazó: BVHE. 76 perc.
Megoszlanak a vélemények
arról, hogy a Disney Stúdióban készült egészestés rajzfilmek minőségromlása
mikortól veszi kezdetét: hogy csak a legendás stúdióalapító halála után készült
évek termése halványabb a megszokottnál, vagy pedig már a „Walt bácsi” utolsó
éveihez kötődő művek is a – csak átmeneti – hanyatlás részei. Az 1963-as A kőbe szúrt kard mindenesetre
nyomatékos érv az utóbbi mellett. Az Arthur király mondakört szőrmentén idéző,
annak csak néhány motívumából – Merlin figurájából és a mitikus kard itt csupán
periferikusan használt történeteleméből – építkező rajzfilm vitán felül a
legerőtlenebb Disney-animációk egyike. A nyitány állóképei röviden megidézik
ugyan a Csipkerózsika pazar
látványosságait, a játékidő zöméhez társuló képi világ azonban a 101 kiskutyával kezdődő stílusváltást
folytatja, melynek jegyében a rajzolt mozgásfázisok xerox-eljárással kerülnek a
cellekre, s ezáltal a figurák körvonalai érdesebbek, keményebbek. A fő probléma
a figurák felületessége és főleg az események súlytalansága. A csetlő-botló
apródként megismert Arthur – akit az eredeti hangsávban legtöbbször nem is a
nevén szólítanak, hanem a „Wart” többféleképpen fordítható, dehonesztáló
szavával illetnek – és a sokkal inkább szórakozott professzorként, mintsem
bűvös varázslóként megformált Merlin kettőse áll a középpontban. A mester –
akit a fáma szerint egyenesen Disney-ről mintáztak – az élet alapigazságaiból
próbál leckét adni tanítványának, s a nevel(őd)ési folyamat során mindketten
különböző állatfigurákká változnak ideiglenesen. A kőbe szúrt kardnak elsősorban a főhősök állat-alteregóit
felléptető részletei vonzzák a tekintetet – ezek közé tartozik a szívfacsaró
epizód is, amelyben tüneményes (és bravúrosan animált) mókuslány vet szemet a
rágcsálóvá változtatott fiúra. A csúcspont vitathatatlanul a varázslópárbaj: Merlin
és Madame Mim átváltozásokra komponált komikus összecsapása mintha nem is ennek
a filmnek lenne a része, annyira élénk és fantáziadús. S míg a mágikus
mosogatás A varázslóinas Miki
egér-klasszikusára utal vissza, addig Arthur nevelőapjának karaktere későbbi
produkciót előlegez: a csodás Gumimacik-sorozat
Sir Tuxfordjének mintáját fedezhetjük föl benne.
Extrák: Klasszikus rövidfilmek
Miki egérrel (Ügyes kis szabó) és
Goofyval (Lovag egy napra); továbbá
három promóciós kisfilm.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|