|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
DVDChucky kultuszaBata Norbert
Cult of Chucky –
amerikai, 2017. Írta és rendezte: Don Mancini. Szereplők: Allison Dawn Doiron,
Brad Dourif, Alex Vincent. Forgalmazó: Universal. 91 perc.
Don Mancini írói
képzeletéből pattant ki a Chucky névre hallgató gyilkos bábu, s rendezőként is
jegyzi a rá épülő franchise hetedik
epizódját, a Chucky kultuszát. Az
első három rész még Gyerekjáték-trilógiaként
toborzott rajongókat a vudu varázslattal életre keltett bábunak, akit az
útszéli fojtogató, Chucky szelleme száll meg. Talán mert időközben a rém
ámokfutása önironikussá vált, s Chucky az obszcén humorú beszólások és a gonosz
tréfák terén Freddy Krueger versenytársa lett, a negyedik rész (Chucky menyasszonya) a felvállalt
önparódia felé kanyarodott el.
Legutóbb a Chucky átka kísérelte meg új alapokra
helyezni a szériát, anélkül, hogy megtagadta volna az önironikus előzményeket.
Ezt a szálat szövi tovább a Chucky
kultusza, amely négy évvel azután játszódik, hogy Chucky előző vérengzését
túlélte a tolószékhez kötött Nica (akit ezúttal is a Chuckyt megszólaltató Brad
Dourif lánya, Fiona alakít). Nicát azóta elmegyógyintézetben őrzik, az új
történet elején azonban kevésbé szigorú, nagyobb szabadságot adó szanatóriumba
szállítják – ezt használja ki a kis vörös hajú rém. Az elmegyógyintézet
szürkésfehér falai, kongó folyosói és a hófödte kert láttán joggal várjuk, hogy
a Chucky által kiontott vér fröccsenése és csorgása fesse élénkre a steril felületeket,
s ez természetesen így is lesz. Kellemes meglepetést okoz a találékonyság és
játékosság, amellyel mindez levezényeltetik: akad közöttük morbiditásában is
megkapó szépségű lefejezés, de szimplán mizantróp és vérszomjas attak is
(kivált a cselekmény vége felé). Az egyre elborultabb ötletek leplezetlenné
teszik, hogy a Chucky kultusza nem
több – és nem kevesebb –, mint parodisztikus hangolású trashfilm, amely gátlástalanul kimaxolja az ebből fakadó
lehetőségeket. Így Chucky – most először – szó szerint megsokszorozódik,
önreflexív fricskát adva a sorozatgyártott játékoknak és a horrorfolytatásoknak
egyaránt; mindeközben beépül a cselekménybe az eredeti trilógiából visszahozott
Andy figurája (Chucky ősellensége, első célpontja), s a Brian De Palmát direktben
idéző stiláris túlzások (osztott vászon, szobákon átívelő daruzás,
tengelyvágás) is jóleső mosolyt fakasztanak. A több felől is nyitott befejezés
szinte példátlan szemérmetlenséggel ágyaz meg a folytatásnak – s ez így van
jól.
Extrák: A rendező és a
producer audiokommentárja, kimaradt jelenetek, kisfilmek.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|