KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/december
• Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
• N. N.: Radványi Géza filmográfiája
• Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
• Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
• Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
• Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap

• Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
• Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
• Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
• Pünkösti Árpád: Márványaink
• Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
• Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
• Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
• András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
• Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim

• László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A skarlát betű
• Bikácsy Gergely: Élő erők
• Báron György: Hollónegyed
• Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
• Urbán Mária: A kérdés
• Kulcsár Mária: Magánvélemény
• Gyárfás Péter: A vad hattyúk
• Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
• Sólyom András: A forró nyár árnyai
• Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
• Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
• Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
• Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
• Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
• Ökrös László: Októberi esték
• Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
• Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
• Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
• Császár István: A kritika ártalmasságáról
• Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Fortunata

Pethő Réka

Fortunata – olasz, 2017. Rendezte: Sergio Castellito. Írta: Margaret Mazzantini. Kép: Gian Filippo Corticelli. Zene: Arturo Annecchino. Szereplők: Jasmine Trinca (Fortunata), Stefano Accorsi (Patrizio), Alessandro Borghi (Chicano), Edoardo Pesce (Franco). Gyártó: HT Film / Indigo Film. Forgalmazó: Mozinet. Feliratos. 103 perc.

 

Ha izgalmas alkotópárost keresünk Olaszországból, mindenképp érdemes megismerkedni Sergio Castellito és Margaret Mazzantini közös munkáival. Castellito már tekintélyes színészi múlttal rendelkezett, amikor a rendezés felé fordult, írótársa a regényeket és önálló forgatókönyveket egyaránt jegyző Mazzantini – a magánéletben egyébként házasok. Eddig hat közös filmjük született, ebből három Mazzantini regényeinek adaptációja (a Ne mozdulj! és az Újjászületés magyarul is megjelent), három eredetileg filmre íródott (köztük az idei Fortunatával). A páros filmjei mind egy-egy életutat tárnak elénk, ahol az alkotók azt próbálják megfejteni, milyen érzelmi változásokon mennek keresztül hőseik a megrázó események hatására: míg maguk a történetek és a társadalmi közegek különböznek egymástól, az a mód, ahogy a szerzőpáros apró darabokra szedi az bemutatott érzéseket, közös. Akad az életműben orvos apuka, aki súlyos balesetet szenvedett 15 éves lánya műtétje alatt gondol vissza a szerelmére (Ne menj el!), egy olasz nő, aki férjével belecsöppen a délszláv háborúba, miközben mindent megtesznek, hogy gyerekük lehessen (az Újjászületésből készült Venuto al mondo), vagy egy elvált házaspár, akik még mindig szerelmesek, de nem tudják, hogy van-e még visszaút egymáshoz (Páros megváltás).

A Fortunata egy válás közepén lévő fodrásznő története, aki egyedül próbál problémás kislányával boldogulni, terhelt múlttal a háta mögött, nehéz körülményekkel a jelenben, egy saját szalontól várt önálló jövő reményében. Castellito és Mazzantini filmjei minden esetben lezáratlanok, történeteik nem a megnyugtató végpontról, hanem a jelenhez vezető eseményekről szólnak: ez a Fortunata esetében fokozottan igaz. Az önálló forgatókönyv azonban nem elég részletgazdag, az anya alakja a regények árnyalt hőseihez képest inkább csak vázlat. A film végére csak még több kérdésünk lesz a szimbolikus nevű főhősnő jövőjével kapcsolatban, ám arról megbizonyosodhatunk, hogy mennyi lelkierőre van szükség az embert fogva tartó béklyók lerázásához.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/01 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13515