|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziFortunataPethő Réka
Fortunata – olasz, 2017.
Rendezte: Sergio Castellito. Írta: Margaret Mazzantini. Kép: Gian Filippo
Corticelli. Zene: Arturo Annecchino. Szereplők: Jasmine Trinca (Fortunata),
Stefano Accorsi (Patrizio), Alessandro Borghi (Chicano), Edoardo Pesce
(Franco). Gyártó: HT Film / Indigo Film. Forgalmazó: Mozinet. Feliratos. 103 perc.
Ha izgalmas alkotópárost
keresünk Olaszországból, mindenképp érdemes megismerkedni Sergio Castellito és
Margaret Mazzantini közös munkáival. Castellito már tekintélyes színészi
múlttal rendelkezett, amikor a rendezés felé fordult, írótársa a regényeket és
önálló forgatókönyveket egyaránt jegyző Mazzantini – a magánéletben egyébként
házasok. Eddig hat közös filmjük született, ebből három Mazzantini regényeinek
adaptációja (a Ne mozdulj! és az Újjászületés magyarul is megjelent), három
eredetileg filmre íródott (köztük az idei Fortunatával).
A páros filmjei mind egy-egy életutat tárnak elénk, ahol az alkotók azt
próbálják megfejteni, milyen érzelmi változásokon mennek keresztül hőseik a megrázó
események hatására: míg maguk a történetek és a társadalmi közegek különböznek
egymástól, az a mód, ahogy a szerzőpáros apró darabokra szedi az bemutatott
érzéseket, közös. Akad az életműben orvos apuka, aki súlyos balesetet
szenvedett 15 éves lánya műtétje alatt gondol vissza a szerelmére (Ne menj el!), egy olasz nő, aki férjével
belecsöppen a délszláv háborúba, miközben mindent megtesznek, hogy gyerekük
lehessen (az Újjászületésből készült Venuto al mondo), vagy egy elvált házaspár,
akik még mindig szerelmesek, de nem tudják, hogy van-e még visszaút egymáshoz (Páros megváltás).
A Fortunata egy válás közepén lévő fodrásznő története, aki egyedül
próbál problémás kislányával boldogulni, terhelt múlttal a háta mögött, nehéz
körülményekkel a jelenben, egy saját szalontól várt önálló jövő reményében.
Castellito és Mazzantini filmjei minden esetben lezáratlanok, történeteik nem a
megnyugtató végpontról, hanem a jelenhez vezető eseményekről szólnak: ez a Fortunata esetében fokozottan igaz. Az
önálló forgatókönyv azonban nem elég részletgazdag, az anya alakja a regények
árnyalt hőseihez képest inkább csak vázlat. A film végére csak még több
kérdésünk lesz a szimbolikus nevű főhősnő jövőjével kapcsolatban, ám arról
megbizonyosodhatunk, hogy mennyi lelkierőre van szükség az embert fogva tartó
béklyók lerázásához.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1 átlag: 7 |
|
|
|
|