|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
DVDA halászkirály legendájaHorányi Péter
The Fisher King – amerikai, 1991. Rendezte: Terry Gilliam. Szereplők: Jeff Bridges, Robin Williams,
Ammanda Plummer. Forgalmazó: Bontonfilm. 132 perc.
Terry
Gilliam a Monty Python felbomlása után hamar bebizonyította, hogy önállóan is
képes maradandót alkotni, forgasson bár disztopikus drámát (Brazil, 12 majom), vagy vicces időutazós fantasyt (Időbanditák), a horrorral és vígjátékkal egyaránt kokettáló
mesefilmet (Grimm) vagy drogfilmet (Félelem és reszketés Las Vegasban). A
műfajilag színes életművet a sajátos humor és látásmód köti össze, amelyben A halászkirály legendája ritkábban
hivatkozott tétel ugyan, pedig legalább annyira egyedi film, mint többi.
A halászkirály legendája kiválóságát az adja, hogy Gilliam bátran nyúl a hollywoodi
dramaturgia tucatmegoldásaihoz, és oldja fel őket a saját víziójában: a „vígjátéki
férfimelodráma” korántsem tekinthető bevett műfajkombinációnak. Jack Lucas
(Jeff Bridges), a sikeres és arrogáns rádiós műsorvezető, egy meggondolatlan
kommentjével éttermi tömegmészárlást robbant ki. Az események hatására
megtörik, és bűntudatától menekülve a hajléktalanok világába keveredik. Ott
találkozik Parryvel (Robin Williams), akinek a felesége a lövöldözés egyik
áldozata volt, és most Jackhez hasonlóan a múlt elől menekül. Találkozásukból
barátság kerekedik, és lassan megtanulják, hogy mit jelent áldozatot hozni egy
másik emberért.
A
film erényei, mint a legtöbb Gilliam-filmnél, ezúttal sem annyira a konkrét
sztoriban, hanem a furmányos megvalósításban rejlenek. A démonaikkal küzdő két
férfi történetét a rendező egy allegorizált, mágikus New York-i színtérbe
helyezi. A kompozíciókat torzítja és a képeket szokatlan kameraállásokkal
szürreálissá teszi, míg máskor a fényjátékai révén a jelenetek expresszionista
hatásúvá válnak. Mindezek mögött azonban nem komoly és zord szerzői vízió
húzódik meg, hanem egy sokárnyalatú érzékenység, amely a másik ember iránti
felelősség fájdalmát sok humorral és iróniával mutatja be. A Halászkirály azért lesz rendkívül
szórakoztató és szellemes, mert nem fél kicsit a feje tetejére állítani a
dolgokat. Williams és Bridges tökéletesen eltalálták a szerepüket, de minden
egyes karakter – legyen az a hermafrodita hajléktalan vagy egy tolószékes Tom
Waits – egyedülállóan emlékezetes.
Extrák:
Semmi.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1 átlag: 7 |
|
|
|
|