|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégVisszatérés a kék lagúnábaTamás Amaryllis
A Visszatérés a kék lagúnába nem egészen ott kezdődik, ahol a tíz évvel ezelőtt nagy közönségsikert aratott Kék lagúna végződött, így aztán önálló történetként is nézhető ez az újabb, 1991-ben készült vállalkozás. A tizenkilencedik század végén játszódó mesében a Kék lagúna ifjú hőseinek csodával határos módon életben maradt kétéves kisfiára idegen hajó talál rá – utasai között egy fiatal özvegyasszonnyal és csecsemő lánygyermekével. A vitorláson kitört kolera-járvány, a biztos halál elől a kapitány az asszonyt s a két gyereket egy matrózzal, apró lélekvesztőben a szerencsére és jósorsukra bízza. És innentől kezdve szinte megismétlődik a tíz évvel ezelőtti sztori, csak itt a szereplőket Richardnak és Lillinek hívják, a varázslatos tájak a Fidzsi-szigeteket idézik.
A hősök szépek, fiatalok, egészségesek, a zabolázhatatlan napfény, a zuhogó eső, a robogó hullámok harmóniájába természetesen ágyazódnak be az elárvulás mozzanatai, eltompulnak a nagy szenvedések. Itt az élet nem „odakint” zajlik, hanem „idebent” – időtlenül. Íz, szín, hang, tapintás – mindez együtt a béke és a szabadság, bár félő, hogy a „halk élet” hangjaira már nincs fülünk. Hőseink nem tolonganak, nem elfogultak és nem pártatlanok, chipek, printerek varázslata nem kábítja, újbarbár információláz nem bizsergeti őket.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1409 átlag: 5.33 |
|
spectrum | #1 dátum: 2007-09-01 09:31 | Válasz | A "Visszatérés a kék lagúnába" az eredeti "Kék Lagúna" c. film sikerét szerette volna meglovagolni, ami nagyon haloványan sikerült - nem kellett volna megpróbálni lehúzni még egy bőrt a történetről, mert Brooke Shields szépségét Milla Jovovich nem tudja túlszárnyalni... |
|
|
|