|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziEgyenesen átKránicz Bence
Flatliners – amerikai, 2017. Rendezte: Niels Arden Oplev. Írta: Ben Ripley. Kép: Eric Kress. Zene: Nathan Barr. Szereplők: Ellen Page (Courtney), Diego Luna (Ray), Nina Dobrev (Marlo), James Norton (Jamie), Kiersey Clemons (Sophia). Gyártó: Cross Creek Pictures / Screen Gems. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 110 perc. Nézzünk csak bele az 1990-es Egyenesen át tetszőleges jelenetébe! A
kezdő képsorokon Kiefer Sutherland arca fürdik hajnali fényben, később
narancssárga és kék színezi a képeket, metrógőz borítja az utcákat. És akkor
még nem is beszéltünk a halálközeli élmények vízióiról, amelyeket
orvostanhallgató hőseink átélnek, miután extrém sportból a klinikai halálba
hajszolják magukat és egymást. Jan de Bont kameráján keresztül az együgyű tinihorror-történet
expresszionista látomássá változott, de érezni a túlzás iróniáját, mintha az
alkotók nemcsak a nézőt, de magukat is jól elszórakoztatták volna a kicsapongó,
barokkos vizualitással.
Az eredeti filmnek tehát
volt stílusereje, így aztán kiváltképp fájdalmas a friss verzió bonctermi
sterilitása. Az utóbbi években a horror műfaja biztosította Hollywoodnak a
legmagasabb megtérülési rátákat, vagyis kevés pénzből is lehetett viszonylag
sokat csinálni – idén a Tűnj el!, a 47 méter mélyen és az Az is bőven várakozásokon felül
teljesített. Innen nézve kézenfekvő ötlet volt remake-elni Joel Schumacher
filmjét, a svéd A tetovált lánnyal
hollywoodi belépőt váltó Niels Arden Oplev pedig biztató rendezőjelöltnek
tűnt. Mutatkozik is némi izgalmas különbség a két film nemzedékképe között: az
eredeti hősei azért kóstolják meg a halált, mert úgy érzik, bármit megtehetnek
– csak ezután kerülnek napvilágra az elnyomott gyerekkori traumák. Az új
filmben a traumafeldolgozás igénye az első, az ötletgazda véletlenül sem
hebrencs lázadó, hanem a világ súlyát cipelő kényszerfelnőtt. A folytatásra
viszont csak lapos karakterek, elnyűtt horroreffektusok és ostoba fordulatok
maradnak. Elődje legfőbb hibáját azonban korrigálja Oplev: végre akad egy
önálló női figura, aki meri megélni ébredező szexualitását, majd felelősséget
vállal múltbeli bűneiért. Kár, hogy nem ő a főhős.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|