|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziHét nővérRoboz Gábor
Seven Sisters – amerikai-angol-belga-francia, 2017. Rendezte: Tommy Wirkola. Írta: Max Botkin és Kerry Williamson. Kép: José David Montero. Zene: Christian Wibe. Szereplők: Noomi Rapace (Settman), Glenn Close (Cayman), Willem Dafoe (Terrence). Gyártó: Nexus Factory. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Szinkronizált. 123 perc. Manapság a zsánerfilmrajongók többsége
összeteszi a két kezét, ha eredeti forgatókönyvből készült műfaji produkció
kerül moziba, az pedig már szinte gyanús, ha az alapötlet is jól hangzik, és a
rendező is bizonyított már valamilyen kultuszfilmmel. A közeljövőben játszódó Hét nővér világának kormánya drasztikus
születésszabályozással lép fel a túlnépesedéssel szemben, egy leleményes
nagypapának azonban sikerül kicseleznie a rendszert: úgy rejti el a társadalom
elől az ölébe pottyant hetesikreket, hogy csak egyenként engedi ki őket az
utcára. A címszereplőknek (Noomi Rapace) egészen addig sikerül fenntartaniuk
sajátos életmódjukat, amíg az egyikük el nem tűnik, így hatan kénytelenek
nyomozásba kezdeni közös identitásuk álcája alatt.
Rokonszenvesen merész
lépés egy alkotótól, ha teljesen hátat fordít korábban már tökélyre vitt
megközelítésmódjának: a Náci zombikkal
befutott Tommy Wirkola hatodik nagyjátékfilmjében karrierje során először
mellőzi a humort, ugyanakkor a produkció egyetlen igazi rejtélye pont az, hogy
miért a Botkin–Williamson duó forgatókönyve késztette a norvég rendezőt
pálfordulásra. A disztópikus világot csak díszletnek használó krimi
cselekményét még nagy jóindulattal sem lehetne szövevényesnek nevezni, és a
papírnál is vékonyabb karakterek végképp egyértelműsítik, hogy csak hangzásra
jó az alapötlet. Semmi sem tudja elterelni a figyelmet arról, hogy szimpla
bérmunkát látunk, amelyben nyoma sincs a Wirkola korábbi munkáit jellemző
szenvedélyességnek: a két hosszú óráig tartó produkcióban tényleg csak azok
találhatnak örömet, akik odavannak Rapace látványáért.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|