|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1979/december
|
• Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
• N. N.: Radványi Géza filmográfiája
• Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
• Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
• Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
• Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
• Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
• Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
• Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
• Pünkösti Árpád: Márványaink
• Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
• Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
• Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
• András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
• Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
• László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A skarlát betű
• Bikácsy Gergely: Élő erők
• Báron György: Hollónegyed
• Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
• Urbán Mária: A kérdés
• Kulcsár Mária: Magánvélemény
• Gyárfás Péter: A vad hattyúk
• Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
• Sólyom András: A forró nyár árnyai
• Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
• Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
• Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
• Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
• Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
• Ökrös László: Októberi esték
• Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
• Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
• Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
• Császár István: A kritika ártalmasságáról
• Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
• N. N.: Posta
|
|
|
 |
|
|
|
|
MoziAz igazi törődésKovács Kata
Hjertestart – norvég,
2017. Rendezte: Arild Andresen. Írta: Hilde Susan Jaegtens. Kép: David
Katznelson. Zene: Jonas Struck. Szereplők: Kristoffer Jones (Kjetil), Marlon
Moreno (Tavo), Kristoffer Bech (Daniel), Ellen Dorrit Petersen (Camilla).
Gyártó: Motlys / GOFilm. Forgalmazó: Cinenuovo. Feliratos. 102 perc.
Az örökbefogadás
hazánkban tabukkal övezett témája a norvég Arild Andresen (Lyukaskezű) filmjének kiindulópontja, méghozzá egy olyan család
történetén keresztül vizsgálja azt, amely – az anya tragikus halálának
eredményeképpen – váratlanul széthullik. Amikor az apa, Kjetil egyedül marad
kolumbiai származású kisfiával, hamar kiderül, hogy a kettőjüket igazán
összekötő, egyetlen kapocs az édesanya volt. A férfi először a nagyszülőkhöz
próbálja elpasszolni a gyereket, ám amikor ez nem sikerül, elindul vele
Kolumbiába, hogy felkeresse a fiú vér szerinti édesanyját, abban a reményben,
hogy annak mostanra talán mégis kell a gyerek.
Az apa-gyerek
felnövéstörténetek (akár a könnyedebb válfajú Egy fiúról, Derült égből apu,
akár az Andresen-filmhez közelebbi melodrámák, lásd Kramer kontra Kramer) középpontjában általában a férfiak érzelmi
elszigeteltsége áll, amint megtanulnak kapcsolatot teremteni a gyerekkel, a
személyiségük is átalakul. Kjetil azonban nem gondtalan agglegény, az ő
felnőtté válása legkésőbb akkor már bekövetkezett, amikor lett egy
örökbefogadott gyermeke: ez mégsem jelenti, hogy automatikusan szülővé is érett
– mivel volt mellette egy gondoskodó házastárs, így nagy eséllyel a feleségére
háríthatta volna a gyerekneveléssel járó valódi érzelmi bonyodalmakat. Az igazi törődés ettől függetlenül az
ismerős dramaturgiai vezérfonalat követi, és a történet megoldása sem tartogat
különösebb meglepetést, miközben az igazán izgalmas kérdést mindvégig kikerüli:
vajon az apa akkor is szembe merne nézni saját szülői alkalmatlanságával, és
megpróbálná eltávolítani a fiát magától, ha a vér szerinti gyermeke lenne?
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 2 átlag: 7.5 |
 |
|
|
|
