|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziAz Emoji-filmVarga Zoltán
The Emoji Movie –
amerikai, 2017. Rendezte és írta: Tony Leonidis. Zene: Patrick Doyle. Gyártó:
Columbia Pictures / Sony Pictures. Szinkronizált.
86 perc.
Tekintve, hogy a kortárs
CGI-animációban manapság olyan figurák avanzsálhatnak főszereplőkké, mint
például a New York utcáin korzózó, popsirázó jegesmaci (Norm, az északi), az élelmiszerbolt polcain orgiázó enni- és
tömnivalók (Virsliparti), vagy éppen
a 80-as évek slágereire riszáló miminanók (Trollok),
már szinte meg sem lepődhet a publikum, hogy az emotikonok is megkapták a maguk
egészestés CGI-filmjét. A Hotel
Transylvania-filmeket is jegyző Sony Animation legújabb eresztése, Az Emoji-film az okostelefonok belső
világában „élő” és dolgozó, érzelemkifejező emblémák kezdetben gondtalan
mindennapjaiba vezet be – ám egy gimnazista srác telefonjának normál működését
veszélybe sodorja egy többféle érzelem kifejezésére képes, emiatt
identitásválsággal birkózó emotikonfiú.
Míg a főhős konfliktusa
a CGI-animációk egyik leggyakrabban variált kliséjére épül (a normakövetés és a
közösség elvárásának ütköztetése a személyes vágyakozással és
identitásválasztással), a galiba helyrehozásának folyamata, az okostelefon
mikrovilágának fölnagyítása és kiszínezése olyan konkrétabb előképekből
táplálkozik, mint a Tron, a Rontó Ralph, vagy távolabbról az Agymanók – anélkül, hogy erényeikből Az Emoji-film akár csak egy keveset is
képes lenne átemelni. Az infantilis (és meglehetősen kevéssé működő) humor, a
tökéletesen kiszámítható cselekményépítés és a tarkabarka látványalkotás
szerencsétlen együttese kétségbe vonja, hogy a gigantikus okostelefon-reklámként
felfogható filmből épkézláb mozgókép születhetett volna. Az alkotók
kifinomultságáról sokat elárul, hogy a mellékkarakterek egyike egy
csokornyakkendős széklet, „akit” az eredeti változatban érdekes módon Sir
Patrick Stewart szólaltat meg. Alighanem Az
Emoji-filmet övező internetes gyűlöletlavina lesz az egyetlen, ami ezt a
produkciót emlékezetessé teheti.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2 átlag: 7 |
|
|
|
|