|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziAmityville: Az ébredésVarró Attila
Amityville: The
Awakening – amerikai, 2017. Rendezte és írta: Franck Khalfoun. Kép: Steven
Poster. Zene: Robin Coudert. Szereplők: Bella Thorne (Belle), Cameron Monaghan
(James), Jennifer Jason Leigh (Joan), Thomas Mann (Terrence), Jennifer Morrison
(Candice). Gyártó: Blumhouse Productions / Dimension Films. Forgalmazó:
InterCom. Szinkronizált. 85 perc.
Az Alexandre Aja-műhelyéből
kikerült párizsi író-rendező, Franck Khalfoun tízévnyi rémfilmes életművében
szubzsánertől függetlenül megszállottan ragaszkodik a zavart lelkű, befelé
fordult férfiak és az általuk fenyegetett (többnyire szuperszexi) álomnők kegyetlen
párkapcsolataihoz, akár egy karácsonyi mélygarázs börtönében (P2 – A rettegés új szintje), akár egy
sorozatgyilkos hétköznapjaiban (Maniac),
akár egy fausti karriertörténet keretében (I-Lived):
meséinek központi tanulsága valahol az „akiket szeretünk, megöljük” és inverze
között oszcillál. Miután öt éve sikerrel lehelt új életet a Lustig-féle Maniac kultuszfilmjébe, ezúttal a
nagyjából 20. darabjánál tartó Amityville-franchise
kiszikkadt testébe próbált lelket önteni, az Evil Dead-remake dicséretes példáját követve egy testvér-dráma segítségével,
amelyben megszokott szerzői párosát egy dögös-darkos kamaszlány és démonszállta,
kómában fekvő ikerbátyja alakítják – Khalfoun kettőjük (némi bűntudattal és
beteges anyai szeretettel fűszerezett) eutanázia-drámájával mélyíti el a primér
kísértetház-terrort.
Az Amityville: Ébredés ugyan távol áll az eredeti koncepciókat
kreatívan kamatoztató kortárs horror-élvonaltól (Valami követ, Vaksötét, It Comes at Night), de a franchise-on belül
szokatlanul eredményes darabnak számít. Miközben igyekszik minimumra szorítani
a dupla- és tripla sokkokkal operáló sápatag rémisztgetést (lásd Annabelle 2.), távol tartja magát a splatter-trend vériszamos
Aja-élményeitől is, és a félelmet inkább a bizarr családi édeshármas érzelmi
iszonyatával színezgeti, egészen az inkább szív- mint gyomorszorító fináléig. Khalfoun
szerény szerzői horrorja bevallottan az eredeti Rettegés háza köveiből építkezik (a DeFeo-prológustól a
légyrajzástól a pincebontásig), szerencsére kósza mémeken túl a családi
széthullás-történet dinamikáját is átemelve – csak épp a talajvesztett apa és fojtogató
lakáskölcsön szürke, hétköznapi farkasembereinek helyét átveszik az anya-lány
gyűlölet és a szexuális kiszolgáltatottság fekete angyalai.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 3 átlag: 5.67 |
|
|
|
|