|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziA szerencse házaVarró Attila
The House – amerikai, 2017.
Rendezte: Andrew Jay Cohen. Írta: Brendan O’Brien és Andrew Jay Cohen. Kép: Jas
Shelton. Zene: Andrew Feltenstein és John Nau. Szereplők: Will Ferrell (Scott),
Amy Poehler (Kate), Jason Mantzoukas (Frank), Ryan Simpkins (Alex), Nick Kroll
(Bob). Gyártó: New Line Cinema / Village Roadshow Entertainment / Good
Universe. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált.
88 perc.
A Cohen-O’Brian szerzőpáros
eddigi – minden szempontból – szegényes életműve a saját infantilis oldalukkal
küzdelemre kényszerült házaspárok komédiáira korlátozódik, amelyek
középpontjában a csatatérré vált családi otthon áll: a felnőtt lét
intézményének erődítménye, amelynek falait nem kívülről marja a korrózió,
inkább belülről korhasztják szét a felhőtlen/felelőtlen ifjúságba titkon
visszakívánkozó átlagemberek vágyai. Az idei opusz veszélyben lévő háza ezúttal
a középkorú Johansen-házaspár fészke, amelyből 18 éves lányuk épp kirepülni készül,
ám az egyetemi ösztöndíjra összekuporgatott pénzt szülei egyetlen óra alatt elkockázzák
egy vegasi vakáció alatt. Szerencsejáték-függő barátjuk azonban előáll a
mentőötlettel: egy illegális magánkaszinó Sierra Madre álmos szuburbiájában
egyetlen nyári szezon alatt visszahozhatná, sőt megtriplázhatná az elvesztett összeget
– ráadásul milliós élmények kóstolóját kínálná kispolgár hőseinknek a nagymenők
életéből.
A szerencse háza alapsztorijának
minden esélye megvolt rá, hogy csípős szatíra vagy keserű tragikomédia főnyereménye
lehessen a kertvárosi álomélet mélyén lappangó sötét indulatokról, egyfajta Félelem és reszketés Sierra Madrében – a
kisközösségben elszabaduló mohóság, függőségek és erőszak azonban
megállíthatatlan, tébolyult örvény helyett mindössze röpke kiruccanás marad, a
kötelező közhely-tanulságokkal. Ennél nagyobb probléma, hogy az alkotók úgy
bánnak a főként jellemkomikumból fakadó humorral, mintha burleszket csinálnának:
minden geget addig fokoznak, túloznak és variálnak, amíg erejét veszti a
tetőpontra – legyen szó szomszédok között rögtönzött ketrecharcról vagy a
családapa-hős ujjlevágós maffiaszámáról, amely a fináléban visszaadja a „félkarú
rabló” kifejezésnek eredeti jelentését. Így aztán nem a morális üzenet, inkább
maga a film válik intő példává a játékfüggőség ellen: aki nem tud időben
kiszállni egy nyerő szériából, óhatatlanul vesztesként végzi.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 3 átlag: 5.67 |
|
|
|
|