|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
DVDA Sötét Igazság LigájaSepsi László
Wonder Woman – amerikai, 2017.
Rendezte: Jay Oliva. Forgalmazó: Warner Home Video. 73 perc.
A DC-Warner konglomerátum
elkezdte hadrendbe állítani egységeit, hogy megtisztítsák a terepet a novemberi
nagy durranásnak szánt Igazság Ligája
előtt. Ebben az animációs részlegnek is megvan a maga szerény szerepe, de a
DC-képregények okkult vonulatából összeállt Sötét
Igazság Ligája a cím és a nyitány cameói ellenére legalább valamelyest
törekszik a nagy testvértől függetlenül is értékelhető világ megteremtésére. Ezen
vállalásában a legfontosabb fegyvertény a horror műfaji elemeinek és a
szuperhőstörténetek jellegzetességeinek vegyítése: bár a két hagyomány nem áll
távol egymástól (lásd Batman gótikus gyökereit), az ezredforduló után készült
mozgóképes feldolgozások csínján bántak a rémfilmes kitérőkkel. A Sötét Igazság Ligájának
erőszakábrázolása emiatt messze intimebb, mint a szuperhőssztoriktól megszokott
attraktív bunyók, a felütésben a pokoli látomásoktól megtébolyodó átlagemberek
tragikus rémtettei jóval közelebb állnak az Alan Grant-féle Batman-képregények és a Hellblazer nagyvárosi pusztulatához,
mint a jelenkor blockbustereinek esztétikusan leomló fém-üveg felhőkarcolóihoz.
John Constantine reflektorfénybe emelése kellemesen kiábrándult alaphangulattal
javítja fel a sztorit, de hiába szorul a karakter karizmája mögött
statisztaszerepbe a mágikus kommandó többi tagja, A Sötét Igazság Ligája bő hetven percében mérsékelten meggyőző
eredménnyel feszül egymásnak a két műfaji hatásmechanizmus. Míg a kórházi
vécékből feltörő fekáliaszörny ellen vívott csata pazar elegye a gigantomán
heroizmusnak és a horror perverzióinak, addig a zárlat városrombolása lila
erőterekkel és energialabdacsokkal már a visszazuhanást jelzi a multiplexekben
is egyre unalmasabb paradigmához. A Sötét
Igazság Ligájának bizarr túlzásai és a világát belengő gótikus fatalizmus
épp annyira elég, hogy ne fúljon teljes érdektelenségbe – a Batman Superman ellen és az Öngyilkos osztag után itt is úgy tűnik,
egyelőre az excesszus az egyetlen plusz, amit a DC filmjei fel tudnak mutatni a
konkurenciával szemben.
Extrák: Semmi.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 4 átlag: 7.75 |
|
|
|
|