|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1979/december
|
• Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
• N. N.: Radványi Géza filmográfiája
• Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
• Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
• Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
• Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
• Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
• Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
• Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
• Pünkösti Árpád: Márványaink
• Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
• Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
• Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
• András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
• Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
• László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A skarlát betű
• Bikácsy Gergely: Élő erők
• Báron György: Hollónegyed
• Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
• Urbán Mária: A kérdés
• Kulcsár Mária: Magánvélemény
• Gyárfás Péter: A vad hattyúk
• Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
• Sólyom András: A forró nyár árnyai
• Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
• Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
• Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
• Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
• Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
• Ökrös László: Októberi esték
• Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
• Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
• Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
• Császár István: A kritika ártalmasságáról
• Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
• N. N.: Posta
|
|
|
 |
|
|
|
|
MoziPingvinek vándorlása 2. Benke Attila
L'empereur
– francia, 2016. Írta és rendezte: Luc Jacquet. Operatőr: Luc Jaquet, Jérôme
Bouvier, Laruent Chalet, Jérôme Maison, Yanick Gentil. Zene: Cyrille Aufort.
Narrátor: Lambert Wilson. Gyártó: Bonne Pioche. Forgalmazó: Vertigo Media Kft.
82 perc.
A
moziba szánt természetfilmeknél mindig adott a kínos kérdés: miért éri meg a
nézőnek felkelni plazmatévéje elől, hogy jegyet váltson például a nemrég
bemutatott Terrence Malick-szemfényvesztésre, Az Univerzum történetére, melyre amúgy köröket ver a BBC
4K-felbontásban élvezhető tévésorozata, a Bolygónk,
a Föld 2 a veterán David Attenborough-val.
Hogy
a Déli-sarkkutató Luc Jacquet filmje, a
Pingvinek vándorlása 2 megéri-e a pénzét? Annyi bizonyos, hogy a 2005-ös
Oscar-díjjal jutalmazott első rész meglepő módon sikeresen teljesített a
pénztáraknál, és az Akadémia elismerését is elnyerte mögöttes tartalma miatt,
mivel a címszereplő antarktiszi pingvinközösség felfogható volt az emberi
társadalom modelljeként.
A
Pingvinek vándorlása 2-ben az Antarktisz hósivataga
lenyűgöző, miként a jégpáncél alatti tengeri élővilág újfent gyönyörű, és ismét
magunkra ismerhetünk a pingvinek kommunájában. Ezek a furcsamód antropomorf,
vízben és szárazföldön egyaránt helytálló élőlények meghökkentően intelligens
és szervezett közösségben élnek. Egymást melegítik, beavatási rituáléik és
emberi hibáik vannak. A legjellemzőbb kapcsolat köztünk és a felcseperedő
fiókák között, hogy bár a pingvinek tollpelyhét kifejlett kültakaró váltja fel,
s az ifjaknak már be kellene ugrania a jeges mélyvízbe halat fogni – ám mivel a
felnőttek épp a praktikus dolgokra nem tanították meg őket, a riadt ifjúság
csak tehetetlenül pislog a parton. Pont úgy, mint a mai huszon-harmincéves
generáció tagjai vágtató infotársadalmunk káoszában, a pályakezdés szakadéka
szélén. Luc Jaquet ezenkívül sajnos nem tud többet hozzátenni a tíz évvel
ezelőtti első részhez, ismeretet nem terjeszt, csupán ismétel: műve kizárólag
keményvonalas pingvinrajongóknak ajánlott.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 5 átlag: 4.8 |
 |
|
|
|
