|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziVademberek hajszája Baski Sándor
Hunt
for the Wilderpeople – új-zélandi, 2016. Rendezte és írta: Taika Waititi. Kép:
Lachlan Milne. Zene: Lukasz Pawel Buda. Szereplők: Sam Neill (Hec), Rima Te
Wiata (Ricky), Oscar Kigthley (Andy), Cohen Holloway (Hugh). Gyártó: Piki Films
/ Defender Films / Curious Film. Forgalmazó: Pannónia Entertainment.
Szinkronizált. 105 perc.
Mielőtt bebocsátást nyert volna a
hollywoodi Valhallába, hogy elfoglalja egy szuperhősfilm (Thor: Ragnarök)
rendezői székét, az új-zélandi Taika Waititi még forgatott hazájában egy
búcsúfilmet. A Vademberek hajszája első blikkre már maximálisan
Hollywood-kompatibilisnek tűnik, története a 90-es évek ifjúsági matinéit
idézi, ugyanakkor hasonlít a rendező 2010-es apa-fiú filmjéhez, a Boyhoz
is. A főszereplő Ricky, egy problémás kiskamasz, akit egy idősödő házaspár
örökbe fogad. A mostohaanya hirtelen halálát követően a srác a börtönviselt nevelőapával
(Sam Neill) együtt beveti magát az új-zélandi vadonba. Nyomukban ott a gyámügy,
a rendőrség, a bennszülöttek, ráadásul a természettel is meg kell küzdeniük.
A fegyelmezetlen városi suhanc és a
mizantróp, mogorva férfi összecsiszolódása, illetve a családbarát finálé
borítékolható, Waititi meg is pendíti a szentimentális húrokat, de csak
ízléssel, a giccsveszélyt ügyesen elkerülve. Filmje már csak azért sem
téveszthető össze egy Disney-féle kalandvígjátékkal, mert a humora
korhatárosabb (képes például azzal viccelődni, hogy a nevelőapát
gyerekmolesztálónak nézik), és a verbális, illetve képi gegjei is igényesebbek.
Az egzotikumfaktor sem elhanyagolható: a vadregényes új-zélandi táj kulisszából
markáns mellékszereplővé lép elő, és a páros útjába kerülő különc figurák is
nyilván valamiféle torz keresztmetszetét adják a helyi társadalomnak. A Vademberek
hajszája összességében olyan, mintha a Fel! szerzőinek
forgatókönyvéből a Holdfény királyság
Wes Andersonja rendezett volna komédiát Edgar Wright produceri
közreműködésével. Igazán figyelemre méltóvá mégis a fiatal Julian Dennison és
az új-zélandi nemzeti kincs, Sam Neill parádés összjátéka teszi.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 7 átlag: 6.71 |
|
|
|
|