|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
DVDAzok a csodálatos Baker-fiúkVarga Zoltán
The
Fabulous Baker Boys – amerikai, 2016. Rendezte: Steve Kloves. Szereplők:
Michelle Pfeiffer, Beau Bridges, Jeff Bridges. Forgalmazó: Independent. 114
perc.
Jóval
azelőtt, hogy a fantasztikum mellett kötelezte el magát a Harry Potter-szériát forgatókönyvíróként jegyző Steve Kloves,
író–rendezőként elkövetett debütálásában még hétköznapi emberek érdekelték,
mindannyiunk – nem csupán zenészek vagy énekesek – által átélhető-átérezhető
érzelmi problémák és dilemmák foglalkoztatták. Az 1989-es Azok a csodálatos Baker-fiúk zenész-melodrámája egy több évtizede
együtt dolgozó duó világába vezet be; nem csak szakmai kooperációról van szó, a
zongorista Baker-fiúk ugyanis testvérek – akiket nem mellesleg valóban fivérek
keltenek életre, Bridgesék: a szerényebb karriert maga mögött tudó Beau és a
sztárrá vált, közkedvelt Jeff. A Baker-fiúk, ahogyan az lenni szokott,
ellentétes jellemek: míg az idősebb Frank (őt játssza Beau) megélhetésként
tekint a fellépésekre – történjen az akár egy hotel dísztermében vagy netán
huszadrangú tévéstúdióban –, s ő maga menedzseli kettősüket, addig a Jeff által
megformált Jackben virtigli művész lakozik, aki megalkuvásként, tehetsége elherdálásaként
éli meg a rutinból levezényelt zongoraműsorokat – kiégettsége azonban
visszatartja a változtatástól. Az állóvizet a kényszerűségből maguk mellé vett
énekesnő, Susie Diamond megjelenése kavarja fel – szerencsére mégsem közhelyes
szerelmi rivalizálás kerekedik ebből, hiszen az idősebb Baker-fiú házas ember,
a fiatalabbikat pedig nem különösebben hatja meg, hogy egyre érzékibbé válik a
kapcsolata Susie-val. A bárok enteriőrjei és a fellépések zenéi s koreográfiái
színesítik a cselekményt, mégis alapvetően a három főszereplőre fókuszáló, halk
szavú – egyúttal üresjáratoktól sem mentes – kamaradráma bontakozik előttünk,
amelyben remekelnek a színművészek. Akkor is, ha Frank karaktere egy időre
kivonódik a cselekményből (ez nem baj), míg Jack világfájdalma klisészerűnek
hat, kibontatlannak érződik (ez viszont baj). A legnagyobb érdem így
kétségkívül Michelle Pfeiffer majd’ harminc év távlatából is szikrázó
alakítása: az egykori escort-lányból lett énekesnő szerepében Pfeiffer – aki
maga adja elő a dalokat – valósággal megbabonázza a nézőt. Az operatőr, a
kiváló Michael Ballhaus fényképezése is ráerősít, hogy Susie jelenlétekor kár
legyen minden pislogásért – a zongora tetején, piros kosztümben előadott
produkciót például aligha lehet feledni.
Extrák:
Semmi.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 10 átlag: 5.3 |
|
|
|
|