|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziLegendás állatok és megfigyelésükAndorka György
Fantastic Beasts and Where to Find Them – brit, 2016. Rendezte: David Yates, Írta: J. K. Rowling. Kép: Philippe
Rousselot. Zene: James Newton Howard. Szereplők: Eddie Redmayne (Newt),
Katherine Waterstone (Tina), Dan Fogler (Jacob), Colin Farrell (Graves), Ezra
Miller (Credence), Samantha Morton (Mary Lou). Gyártó: Heyday Films.
Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált.
133 perc.
Amióta a hollywoodi
filmipar folytatások helyett a heterogén univerzumokat részesíti előnyben, a
2000-es évek legnagyobb sikerű franchise-a
is nehezen kerülhette el egy spin-off-szál
indítását. A sorozat új inkarnációja, melyet Rowling immáron forgatókönyvírói
minőségben épít tovább, ezúttal nem térbeli, csupán időutazásra hív, és az
Abszol út furcsaságai helyett megelégszik a 20-as évek New York-i utcáinak a
mából nézve egzotikus bájával; miközben nem távolodik el annyira az elődtől,
hogy elidegenítené a törzsközönségét, egyúttal besorol a kortárs young adult filmek társadalomkritikus
vonalába is.
Bár a játékidő
oroszlánrészét elszabadult csodalények befogása köré épülő slapstick-poénok és
vizuális gegek attrakciós füzére teszi ki, a háttérben nyomasztóan ülik meg a
narratívát ennél mélyebb problematikák. Az eredeti sorozat nagyszabású,
eszképista coming-of-age eposza után A Legendás állatok...
közelebb kerül egy kosztümös X-Men-átirathoz, amennyiben a mágia világa
már nem annyira kiválasztottak izgalmas, zárt közösségeként, mint inkább, a
mutánsokhoz hasonlóan, a másság metaforájaként jelenik meg. Nem csak a
varázsfauna Gerald Durelljeként fellépő, a biodiverzitást őrzését zászlóra tűző
főhős szálában, de az antagonista oldaláról, ennél jóval sötétebben, az
elfojtott-eltitkolt varázskészség mint könyörtelenül elszabaduló, (ön)pusztító
erő motívumában is. A boszorkányüldözők társaságától az országba „regisztrálatlanul”
belépő mágusok emlegetésén át a muglik és a varázslók közti háborútól való
félelemig magyarázatot nem igénylő áthallások tömegével találkozunk. A
világpolitikai tendenciák árnyékában mindez extrémen időszerű, a befejezés
pedig épp emiatt kerül egy fokkal nyugtalanítóbb fénytörésbe: míg a filmben a
pusztítás visszaforgatható, az árkok betemetődnek, a városlakók emlékeit pedig,
mintha csak rossz álom lett volna, a feledés esője mossa el, a való világban
nincs más hátra, mint másnap reggel is felkelni, és szembenézni a démonokkal.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2 átlag: 8 |
|
|
|
|