|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1979/december
|
• Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
• N. N.: Radványi Géza filmográfiája
• Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
• Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
• Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
• Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
• Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
• Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
• Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
• Pünkösti Árpád: Márványaink
• Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
• Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
• Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
• András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
• Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
• László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A skarlát betű
• Bikácsy Gergely: Élő erők
• Báron György: Hollónegyed
• Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
• Urbán Mária: A kérdés
• Kulcsár Mária: Magánvélemény
• Gyárfás Péter: A vad hattyúk
• Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
• Sólyom András: A forró nyár árnyai
• Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
• Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
• Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
• Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
• Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
• Ökrös László: Októberi esték
• Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
• Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
• Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
• Császár István: A kritika ártalmasságáról
• Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
• N. N.: Posta
|
|
|
 |
|
|
|
|
MoziBezárvaSepsi László
Shut In – amerikai-kanadai-francia, 2016. Rendezte: Farren Blackburn. Írta:
Christina Hodson. Kép: Yves Bélanger. Zene: Szereplők: Naomi Watts (Mary),
Crystal Balint (Grace), Ellen David (Joan), Alex Braunstein (Aaron). Gyártó:
Transfilm / EuropaCorp / Lava Bear Films. Forgalmazó: Big Bang Media. Feliratos. 90 perc.
Az egyedülálló anyák a
horrorfilm hőstípusainak különösen veszélyeztetett csoportjába tartoznak. Ha
éppen nem valami soviniszta szatír (vagy akár maga az ördög) szagolja ki, hogy
nincs férfi a háznál, még akkor is szembe kell nézniük a családjuk
maradványaiban (általában egyke gyermek) megtestesülő múltbéli trauma
pszichológiai veszedelmeivel. A tematika klasszikusának számító Ördögűzőben nem volt kérdés, hogy Chris
MacNeil csak az egyház (és a patriarchátus) derék férfijaival szövetkezve
veheti fel a harcot a Gonosszal; ezzel szemben a Bezárva hősnőjének tortúrája elsősorban a függetlenedésért zajló
küzdelem, hiába lábatlankodik körülötte egy apapótlék pszichiáter és egy jó
partinak tűnő kérő.
A The Babadookhoz hasonlóan itt is egy halálos kimenetelű autóbaleset
kezdőpont, amely után az egyre labilisabb elmeállapotú özvegy félreeső házikójukban
magára marad mozgásképtelen mostohafiával, de a többértelmű klausztrofób téboly
színrevitele helyett a Bezárva inkább
az egyszerűbb megoldások felé húz, idővel lazítva a szívszorító anyaportrén,
végül pedig menthetetlenül átadva a teret a fantáziátlan kergetőzésnek. Bár a
külvilágtól elzárt otthonban zajló csiki-csukival Farren Blackburn filmje
megfeneklik az ezerszer látott ijesztgetések szintjén, a pubertáskori
gyereknevelés kínjainak felidézésével olykor mégis szert tesz némi egyediségre.
A bezárva/kizárva érzelmi elidegenedésre utaló szójátékától az „egész nap a gép
előtt ül” tapasztalatának morbid újragondolásáig a Bezárva könnyedén kiteszi az egyenlőségjelet a kamaszkori
szülő-gyerek konfliktusok és a szűk térben játszódó horror közé: hiszen
mindkettő azzal kezdődik: „mintha egy idegen lenne a házamban”.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 4 átlag: 5 |
 |
|
|
|
