|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1979/december
|
• Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
• N. N.: Radványi Géza filmográfiája
• Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
• Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
• Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
• Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
• Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
• Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
• Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
• Pünkösti Árpád: Márványaink
• Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
• Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
• Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
• András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
• Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
• László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A skarlát betű
• Bikácsy Gergely: Élő erők
• Báron György: Hollónegyed
• Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
• Urbán Mária: A kérdés
• Kulcsár Mária: Magánvélemény
• Gyárfás Péter: A vad hattyúk
• Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
• Sólyom András: A forró nyár árnyai
• Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
• Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
• Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
• Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
• Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
• Ökrös László: Októberi esték
• Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
• Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
• Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
• Császár István: A kritika ártalmasságáról
• Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
• N. N.: Posta
|
|
|
 |
|
|
|
|
MoziLángelmékCsiger Ádám
Masterminds – amerikai, 2016. Rendezte: Jared Hess. Írta: Chris
Bowman, Emily Spivey és Hubbel Palmer. Kép: Erik Wilson. Zene: Geoff Zanelli.
Szereplők: Zach Galifianakis (David), Kristen Wiig (Kelly), Owen Wilson
(Steve), Jason Sudeikis (McKinney), Kate McKinnon (Jandice). Gyártó: Relativity
Media / Michaels-Goldwyn. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 86 perc.
A
film megtörtént eseten alapul, ami nem más, mint az USA történetének egyik
legjövedelmezőbb rablása. A műfaj azonban korántsem heist, még csak nem is bűndráma, hanem vígjáték, ugyanis
meglehetősen komikus ügyről van szó. Az 1997-es Loomis Fargo rablásban egy
pénzszállító, David Scott
Ghantt több mint 17 millió dollárt lovasított meg a munkahelyéről, az összeg
pedig teljes egészében azóta sem került elő. A film fülig szerelmes főhőse egy
jóindulatú idióta, igazi balek, akit dróton rángat ex-kolléganője, illetve
annak lecsúszott, kisstílű barátai (Owen Wilson vezetésével). Ghantt Mexikóban
várja szerelmét és a pénzt, ám a zsákmány helyett egy bérgyilkos érkezik.
Jared
Hess rendezésének koncepciója a Fargót
idézi, a stílusa azonban nem is állhatna távolabb a Coen-fivérekétől. A Lángelmék humora inkább kifejezetten
börleszkes és altesti, ráadásul jobbára improvizáltnak hat, aminek viszont nem
friss komikum, inkább fantáziátlan erőlködés a hozama. Hess nem törődik vele,
hogy egy vígjátékban sem viselkedhetnek a karakterek a jellemüktől eltérően,
mert az csorbítja a történet hitelét, elidegeníti, kizökkenti a nézőt. A film
esetleges, mondvacsinált komikuma olyan paródiákat idéz meg, mint a Csupasz pisztoly, ami komoly hiba egy
hagyományos vígjáték esetében. Az alkotók azt is elfelejtették, hogy egy filmbe
illő megtörtént eset hűen mozira adaptálva önmagában sablonos és bugyuta
alkotást eredményez. Ha megkésve is, de ezt a direktor és a színészek
felismerték, főként ez magyarázhatja a forszírozott gegeket.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 5 átlag: 6.8 |
 |
|
|
|
