|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziÚri viszonyokVajda Judit
Cafe
Society – amerikai, 2016. Rendezte és írta: Woody Allen. Kép: Vittorio Storaro.
Szereplők: Jesse Eisenberg (Bobby), Kristen Stewart (Vonnie), Steve Carrell
(Phil), Blake Lively (Kat). Gyártó: FilmNation Entertainment / Gravier
Production. Forgalmazó: Cinetel. Szinkronizált.
95 perc.
Woody
Allentől a pályája alakulását egyre szomorúbb szívvel követők már rég nem
várnak semmit, ezért színtiszta örömöt jelent, amikor nagy ritkán beköszön egy
olyan mélységű mű, mint a Blue Jasmine
vagy egy olyan bájos kis semmiség, mint az Éjfélkor
Párizsban. A filmrajongók mély fájdalmára azonban az utóbbi években ennél
sokkal gyakoribb, hogy a mester olyan rettenetesen félresikerült munkákkal
próbálkozik kitartó rajongóinál, mint a totálisan semmitmondó Férfit látok álmaidban vagy az
arcpirítóan lapos és közhelyes Abszurd
alak.
Sajnos
a menetrend szerint érkező szokásos évi termés esetében is az utóbbi tendencia
érvényesül. Az Úri viszonyokban
megint jó nevű színészgárda próbálja takargatni a nyilvánvaló tényt, hogy egy
idő után a legjobb filmrendezőknek is (de Allennek mindenképpen!) nyugdíjba
kéne vonulniuk. Ha egy írónak nincs semmi épkézláb ötlete, vagy keres tovább,
vagy hagyja a fenébe. Kivéve, ha Woody Allennek hívják, mert akkor minden
körülmények között papírra veti a művet, mintha pisztollyal kényszerítenék. És
ugyanígy: emberünket az sem tántorítja el a rendezéstől, ha mindössze annyi jut
az eszébe, hogy a képek alá mondva mesélje el a cselekményt.
Beillesztve
az eddigi életműbe, az Úri viszonyok
a választásokról és a hűtlenségről szól – előbbit a Melinda és Melindában, utóbbit a Vicky Cristina Barcelonában tárgyalta már Allen, természetesen
sokkal jobban. Az új film nem csak a semmitmondásba, az unalomba is
menthetetlenül belefullad azzal, hogy a főhős szerelmi ügyének ismertetésekor
annyi közölnivalója sincs, mintha két távoli ismerősünkkel történteket
mesélnénk el pár mondatban. Az Úri
viszonyok ráadásul nem fut ki sehova – a semmiből a semmibe tart, így még
az sem mondható el róla, hogy olyan mérsékelten élvezhető alkotás lenne, mint a
Rómának szeretettel vagy a Káprázatos holdvilág.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 10 átlag: 6.9 |
|
|
|
|