|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziAz eljövendő napokRuprech Dániel
L’avenir - francia-német,
2016. Rendezte és írta: Mia Hansen-Løve. Kép: Denis Lenoir. Szereplők: Isabelle Huppert (Nathalie),
André Marcon (Heinz), Roman Kolinka (Fabien), Edith Scob (Yvette). Gyártó: CG
Cinema. Forgalmazó: Vertigo Media Kft. Feliratos.
104 perc.
A
filozófiatanár Nathalie-ra mért sorscsapások egy ébredéssel, helyesebben
fogalmazva, ébresztéssel kezdődnek. Depresszióra és öngyilkosságra hajlamos
anyja panaszai keltik fel. Mire legközelebb beesteledik, férje elhagyta,
szerkesztői munkája megszűnőben van, anyja elhunyt. A két pillanat közötti
napok szinte összefolynak. A film jelenetei rövidek, a felvételek könnyed
mozgásának és a hirtelen, szabad vágásoknak köszönhetően szinte esetlegesnek
tűnik, mikor csatlakozunk hozzájuk, és mikor hagyjuk el őket. A
véletlenszerűség azonban csak látszat, a kiemelt mozzanatok gondosan jellemzik
hőseiket és helyzetüket.
Nathalie
furcsa közönnyel fogadja a történéseket. A visszafogott ábrázolásmód
kihangsúlyozza ezt az érzelemmentességet; nincsenek dramaturgiai csúcspontok,
megindító zene, lélekbe látó nagyközelik. Ebből fakad a film humora is. Az
asszony belső világát sokkal inkább munkája határozza meg, mint élete. Számára
az embert az jellemzi, hogy milyen zenét hallgat, milyen könyvek találhatóak a polcain,
milyen filozófiai gondolatokban hisz. Férje kiköltözésének legfontosabb jelei a
félig üres könyvespolcok, és a hiányzó Lévinas-kötet. Az utalások filozófusokra
és műveikre szellemesen ironikus kommentárjává válnak a cselekménynek. Az eljövendő napokat azonban Isabelle
Huppert játéka teszi igazán élvezhetővé; kiismerhetetlen marad, jelleme mégis
magával ragadó. Következő szerepével Verhoeven Elle-jében ezt a szerethető szenvtelenséget viszi a végletekig.
A
legelső jelenet évekkel korábban játszódik. Nem történik benne semmi különös.
Nathalie egy hajó utasterében dolgozatokat javít, az üvegfalon túl férje és két
gyermeke a vizet nézik. Mikor hívják, ő is csatlakozik. Az emléktáblát olvassa Chateaubriand
névtelen sírhelyénél, amelyet a francia romantikus író magának választott egy
kis szigeten, „hogy csak a szelet és a tengert hallhassa”. Egyszerű, de pontos
bevezetése ez a nő szemlélődő, magába zárkózó karakterének, másrészről pedig
egyik nyugvópontja annak az ívnek, amelyet Mia Hansen-Løve mozija az elfogadás
(vagy beletörődés?) útján jár be.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 7 átlag: 4.29 |
|
|
|
|