|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
DVDBatman: Gyilkos tréfaKránicz Bence
Batman:
The Killing Joke – amerikai, 2016. Rendezte: Sam Liu. Forgalmazó:
Warner Home. 76 perc.
Személyes
beszámolókból szerezhetünk tudomást arról, hogyan dolgozták fel a mit sem sejtő
gyerekek 1990 januárjában az első magyar nyelvű Batman-képregényfüzet
okozta sokkot. A magyar kiadó ugyanis A
gyilkos tréfával indított, vagyis egy átlagos Batman-sztori helyett rögtön
az egyik legbotrányosabb, rendhagyó történetet választotta.
Alan
Moore író korábban a V mint vérbosszúban
és a Watchmen – Az őrzőkben kezdte ki
az álarcos igazságosztók mítoszát, elmekórtani esetekként ábrázolva hőseit, ám
Batmannel még messzebbre ment. Az az aljasság, amit a hős ősellensége, Joker
művel A gyilkos tréfában, bármilyen
fikcióban durva lenne, a fiataloknak szóló szuperhőstörténetek között pedig
jóformán azóta is párját ritkítja. Hogy megpróbálja az őrületbe kergetni Batman
szövetségesét, Gordon felügyelőt, Joker megnyomorítja, meztelenre vetkőzteti és
feltehetően meg is erőszakolja Gordon lányát. Az aktusról fotókat készít, majd
végignézeti azokat a foglyul ejtett rendőrrel, míg végül maga Batman is
kétségbe vonja, hogy van értelme az igazságért küzdeni, ha a Jokerhez hasonló
őrültek újra és újra szabadlábra kerülhetnek.
Az
idei rajzfilm-adaptáció precízen rekonstruálja Joker gaztetteit, vállalva a
magas korhatárbesorolást, ám a képregény lélektani hatását képtelen visszaadni.
Ennek elsősorban a Brian Bolland szürreálisba hajló rajzait leegyszerűsítő és
elszürkítő képi világ az oka, másrészt egy dramaturgiai baklövés. Az alkotók
ugyanis új történetszálat írtak Barbara Gordonnak, hogy közelebb hozzák őt a
nézőkhöz, a film első harmadában tehát Joker fel sem bukkan. A
képregénytörténet egyik legbrutálisabb sztorija elé ékelve azonban bármilyen
konfliktus súlytalan marad, a váltás pedig zavarbaejtő: mintha két külön filmet
látnánk. Eközben Batman szinte mellékszereplővé fokozódik le. Így a kegyetlen finálénak
sincs igazi ereje, amelyben a szuperhős ráeszmél, milyen meddő és abszurd is
voltaképpen a ténykedése.
Extrák: a következő DC-animáció reklámja.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 7 átlag: 6.43 |
|
|
|
|