|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziA mi jövőnkAlföldi Nóra
Nos futurs – francia,
2015. Rendezte és írta: Remy Bezancon. Kép: Antoine Monod. Zene: Pierre Adenot.
Szereplők: Pierre Rochefort (Yann), Pio Marmai (Thomas), Mélanie Bernier
(Estelle), Camille Cottin (Géraldine). Gyártó: Mandarin Films / Gaumont.
Forgalmazó: Vertigo Media Kft. Feliratos.
97 perc.
A francia film ifjúsági
szellemisége vélhetően mindenki számára ismert, hála az üde Sophie Marceau nevével
fémjelzett, szép emlékű Házibuli-opuszoknak,
ám ezen filmek jelentősége valószínűleg csak Rémi Bezancon művének megtekintése
közben tudatosul a nézőben. A Mi jövőnk
főhőse egy kiégőfélben lévő, harmincas éveit taposó, sikeres üzletember. Hol
szép lakásában, kvalitásos barátnője csacsogását hallgatva, hol pedig
végeláthatatlan munkahelyi meetingeken bambul savanyú képpel maga elé,
alkalmanként pszichológusának kanapéján mered a szemközti falon elhelyezett
süllyedő Titanicot ábrázoló festményre. Élete nyilvánvalóan nélkülözi a
kalandokat vagy a tartalmasnak mondható emberi kapcsolatokat – erre ő maga
akkor jön rá, amikor meglepetés szülinapi bulija alkalmából régi fotók kerülnek
elő a gimis évekből és hirtelen óhatatlan vágyat érez, hogy felkeresse akkori
barátait. Első körben akkori legjobb pajtásával veszi fel a kapcsolatot, aki
látszólag nem hagyta hátra kamaszkori önmagát – gyorsétteremben keresi
zsebpénzét, farmerkabátban és motorral jár, reggelire huncutul fröccsöt fogyaszt
a sarki krimóban, becses Playboy-gyűjteményt őriz lepukkant legénylakásában.
Felelevenítve a múltat elhatározzák, hogy rekonstruálnak egy annak idején számukra
jelentős bulit, amely mint utólag kiderül sokkal többről szólt annál, minthogy
pusztán jól érezték magukat.
Bezancon filmje
rendkívül kiegyensúlyozatlan; pont akkor veszíti el tájékozódási pontját a
sztoriban, amikor két főhősének érzelmi kapcsolatát kellene egyengetnie.
Mindezt tetézi, hogy erős vizuális elemeket váltogat hosszadalmas, a történet
kibontakozását erősen lefékező dialógokkal, laposkás szituációkkal.
Mindazonáltal a film utolsó negyedében magára talál; a Mi jövőnk egy lassú, de elvétve látható szép és megható történet az
elveszett ifjúkorról és a barátságról.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 17 átlag: 5.59 |
|
|
|
|