|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziHa Isten úgy akarjaSepsi László
Se Dio vuole – olasz,
2015. Rendezte. Edoardo Maria Falcone. Írta: Marco Martani. Kép: Tommaso
Borgstrom. Zene: Carlo Virzi. Szereplők: Marco Giallini (Tommaso), Alessandro
Gassman (Pietro), Laura Morante (Carla), Ilaria Spada (Bianca). Gyártó:
Wildside. Forgalmatzó: Cinenuovo. Feliratos.
100 perc.
Egy kellőképpen tuskó
figura bármilyen vígjátékot elvisz a hátán, kivéve, ha a történet arról szól,
hogyan válik hősünk bunkóból jó emberré, hiszen így az utolsó felvonásra
eltűnik a történetből a humorforrás. Edoardo Maria Falcone filmjének szívsebész
főhőse tökéletesen megfelel a fenti kritériumoknak, arroganciája, szélsőséges
materializmusa és savas megjegyzései alapján mintha egy alma materben végzett
volna Dr. House-zal. Amikor viszont egy karizmatikus prédikátor hatására fia
bejelenti, hogy orvosi pálya helyett papnak készül, az ateista doktor vérszemet
kap, és minden erejével megpróbálja hitelteleníteni a börtönviselt lelkészt.
A főképp kínos
szituációkra és a modern élet vélt sekélyességének kigúnyolására épülő komédiát
minduntalan nehézkessé teszi az alig leplezett ideológiai töltet: a Ha Isten is úgy akarja tanmese a „nem
csak kenyérrel él az ember” bibliai tanulsága mentén, ami szereplőit
szükségképpen elrajzolt típuskarakterekké (ez vígjáték esetében még
megbocsájtható vétek), cselekményét pedig kiszámíthatóvá teszi. A doktor útja a
totális szkepszistől a megalázó helyzetek sorozatán át a részleges megtérésig,
illetve családjának eközben elmélyülő válsága és annak feloldása afféle
habkönnyű Teorémát, egyben a
keresztényi szeretet védőbeszédét kínálja a szekularizált nyugatnak, eközben
viszont olyan övön aluli húzásokat is bevet, mint a homoszexualitás
elfogadásának és a vallás tagadásának kijátszása egymás ellen rögtön az
alapkonfliktus bemutatásakor. Aranyszájú Szent János szerint Jézus sosem
nevetett, és a Ha Isten is úgy akarja
híven illusztrálja, hogy miért: a humor és a tanítás ebben az esetben
óhatatlanul kioltják egymást, hiába akad Falcone filmjében pár eltalált geg, ha
azok mögött rendre ott ólálkodik a didaxis ördöge.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 14 átlag: 5.57 |
|
|
|
|