|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1979/december
|
• Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
• N. N.: Radványi Géza filmográfiája
• Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
• Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
• Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
• Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
• Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
• Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
• Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
• Pünkösti Árpád: Márványaink
• Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
• Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
• Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
• András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
• Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
• László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A skarlát betű
• Bikácsy Gergely: Élő erők
• Báron György: Hollónegyed
• Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
• Urbán Mária: A kérdés
• Kulcsár Mária: Magánvélemény
• Gyárfás Péter: A vad hattyúk
• Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
• Sólyom András: A forró nyár árnyai
• Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
• Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
• Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
• Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
• Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
• Ökrös László: Októberi esték
• Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
• Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
• Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
• Császár István: A kritika ártalmasságáról
• Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
• N. N.: Posta
|
|
|
 |
|
|
|
|
MoziMinyonokVajda Judit
Minions – amerikai, 2015. Rendezte: Pierre Coffin és Kyle Balda. Írta: Brian Lynch. Zene: Heitor Pereira. Gyártó: Illumination Entertainment. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 91 perc.
Hollywoodban előbb-utóbb minden
szuperhősnek jár egy eredettörténet – ergo minden szupergonosznak is. Annak
idején a Gru vívmánya az volt, hogy
az élőszereplős alkotások után animációs filmben is Hőssé avatta a főgonoszt.
Csakhogy a cuki figurákkal kínált gyerekmenüt a kicsik vetetik meg a szülőkkel
– nekik pedig nem Gru, hanem sárga segédei, a jópofának szánt minyonok a
kedvenceik (ahogy a Jégkorszakból is
minden gyerek a motkányért van oda). A minyonokkal viszont az a bibi, hogy
nincs egyéniségük: leszámítva, hogy kicsik, kerekek, sárgák és furcsán
halandzsáznak, leginkább semmilyenek. A Jégkorszak
motkányához hasonlóan őket is egyetlen cél hajtja: a hőn áhított, elérhetetlen
makk helyett egy hőn áhított, szupergonosz gazdára vágyakoznak – és a Minyonok prológusának tanulsága szerint
ez is majdnem olyan lehetetlen küldetés.
A forgatókönyv kiinduló pontja tehát, hogy
a kezdeti kudarcok után a kis szolgalelkűek mindenképpen meg akarják találni a
Föld legelvetemültebb emberét, hogy neki dolgozzanak. S ha már a
forgatókönyvírói akarat elindította őket egy úton, a korábbi filmektől eltérően
nem elég, ha pusztán gyermeteg tréfák főszereplőivé teszik meg őket (ami nem
biztos, hogy egybeesik a célközönség igényeivel). A többször műfajt váltó,
kacskaringós cselekményben az alkotók ezúttal sem tudtak elszakadni a
Bond-vonaltól – ez viszont nem változtat azon a szomorú tényen, hogy a főhősül
választott apróságok továbbra is semmilyenek; jellemet nem írtak nekik, ilyen
alapon akár egy rakás pattogó pingponglabdát is nézhetnénk. A Gru 2-vel együtt – melyben a gonosz hős
végérvényesen megjavult – így a Minyonok
csak arra bizonyíték, hogyan lehet kiherélni egy zseniálisan indított
franchise-t. Egyetlen frappáns ötlet ugyan található a filmben, ám az a végén
van elhelyezve, így a teljes játékidőt végig kell várni hozzá.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 68 átlag: 5.5 |
 |
|
|
|
