|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziMinyonokVajda Judit
Minions – amerikai, 2015. Rendezte: Pierre Coffin és Kyle Balda. Írta: Brian Lynch. Zene: Heitor Pereira. Gyártó: Illumination Entertainment. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 91 perc.
Hollywoodban előbb-utóbb minden
szuperhősnek jár egy eredettörténet – ergo minden szupergonosznak is. Annak
idején a Gru vívmánya az volt, hogy
az élőszereplős alkotások után animációs filmben is Hőssé avatta a főgonoszt.
Csakhogy a cuki figurákkal kínált gyerekmenüt a kicsik vetetik meg a szülőkkel
– nekik pedig nem Gru, hanem sárga segédei, a jópofának szánt minyonok a
kedvenceik (ahogy a Jégkorszakból is
minden gyerek a motkányért van oda). A minyonokkal viszont az a bibi, hogy
nincs egyéniségük: leszámítva, hogy kicsik, kerekek, sárgák és furcsán
halandzsáznak, leginkább semmilyenek. A Jégkorszak
motkányához hasonlóan őket is egyetlen cél hajtja: a hőn áhított, elérhetetlen
makk helyett egy hőn áhított, szupergonosz gazdára vágyakoznak – és a Minyonok prológusának tanulsága szerint
ez is majdnem olyan lehetetlen küldetés.
A forgatókönyv kiinduló pontja tehát, hogy
a kezdeti kudarcok után a kis szolgalelkűek mindenképpen meg akarják találni a
Föld legelvetemültebb emberét, hogy neki dolgozzanak. S ha már a
forgatókönyvírói akarat elindította őket egy úton, a korábbi filmektől eltérően
nem elég, ha pusztán gyermeteg tréfák főszereplőivé teszik meg őket (ami nem
biztos, hogy egybeesik a célközönség igényeivel). A többször műfajt váltó,
kacskaringós cselekményben az alkotók ezúttal sem tudtak elszakadni a
Bond-vonaltól – ez viszont nem változtat azon a szomorú tényen, hogy a főhősül
választott apróságok továbbra is semmilyenek; jellemet nem írtak nekik, ilyen
alapon akár egy rakás pattogó pingponglabdát is nézhetnénk. A Gru 2-vel együtt – melyben a gonosz hős
végérvényesen megjavult – így a Minyonok
csak arra bizonyíték, hogyan lehet kiherélni egy zseniálisan indított
franchise-t. Egyetlen frappáns ötlet ugyan található a filmben, ám az a végén
van elhelyezve, így a teljes játékidőt végig kell várni hozzá.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 68 átlag: 5.5 |
|
|
|
|