|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1979/december
|
• Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
• N. N.: Radványi Géza filmográfiája
• Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
• Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
• Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
• Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
• Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
• Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
• Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
• Pünkösti Árpád: Márványaink
• Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
• Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
• Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
• András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
• Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
• László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A skarlát betű
• Bikácsy Gergely: Élő erők
• Báron György: Hollónegyed
• Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
• Urbán Mária: A kérdés
• Kulcsár Mária: Magánvélemény
• Gyárfás Péter: A vad hattyúk
• Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
• Sólyom András: A forró nyár árnyai
• Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
• Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
• Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
• Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
• Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
• Ökrös László: Októberi esték
• Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
• Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
• Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
• Császár István: A kritika ártalmasságáról
• Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
• N. N.: Posta
|
|
|
 |
|
|
|
|
MoziCsodapirulaKovács Kata
Medicinen – svéd, 2014. Rendezte: Colin Nutley. Írta: Daniel Réhn és Edward af Sillén. Kép: Jens Fischer. Zene: Per Andréasson. Szereplők: Helena Bergström (Johanna), peter ggers (Erik), Ida Engvoll (Linda), Anton Forsdik (Otto). Gyártó: Sweetwater Productions. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 90 perc.
A Csodapirula
kissé lassan hömpölygő és bő lére eresztett komédia a negyvenes éveiben járó Johannáról,
akit épp minden fronton pofoz az élet: volt férje fiatalabbra cserélte, főnöke
folyton hatalmaskodik felette, kiskamasz gyerekeit nem tudja elvinni a beígért
nyaralásra, a szerelmi élete pedig egyenlő a nullával. Egyetlen hű társa a
folyton kiújuló herpesze, amitől gyógyszertesztelés fizetett alanyaként próbál
megszabadulni. Johanna a Dolce Vita nevű női magazinnál dolgozik csupa olyan
nővel együtt, akik mind azt hazudják, látták a Fellini-filmet, az igazság
azonban az, hogy maguk között inkább a Mamma
Miá!-t idézgetik. Colin Nutley filmje
csak diszkréten rugaszkodik el a romantikus komédia hagyományaitól, részben
a realista hangvételű skandináv melodráma, részben a családi film, részben
pedig a fekete humor irányába – ugyanakkor van egy meglehetősen műfajidegen
képi világa, mintha csak egy Rembrandt-korabeli
festményben járnánk.
A Csodapirula
elsősorban a női tematika miatt lehet emlékezetes, ám Johanne nem annyira a
szilaj skandináv hősnők (Dina vagyok,
Serena), mint inkább Bridget Jones
közeli rokona, egész pontosan a harmadik kötet (Bolondulásig) tájékán. Szingli íróként és anyaként, oldalán egy
fiatal pasival, Johanne útja a felemelkedés felé azonban többek között egy
egyéjszakás melegkapcsolattal és némi könnyed zsarolással van kikövezve. Az egyébként
kiváló színészi alakításokban és hiteles pillanatokban bővelkedő darab fő
gyengéje a túlbeszélt cselekmény és a túl sok egyenrangú szereplő – szerencsére
a hősnő figurája kellően karakán és kigyúrt ahhoz, hogy nagyjából összefogja a
csiricsáré kavalkádot.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 47 átlag: 4.51 |
 |
|
|
|
