|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziAkihez beszél a földPápai Zsolt
The Water Diviner – ausztrál-török, 2014. Rendezte: Russell Crowe. Írta: Andrew Knight és Andrew Anastasios.. Kép: Andrew Lesnie. Zene: David Hirschfelder. Szereplők: Russell Crowe (Connor), Olga Kurylenko (Ayshe), Yilmaz Erdogan (Hasszan), Jai Courtney (Hughes). Gyártó: Fear of God Films / Hopscotch Features / RatPac Entertainment. Forgalmazó: JIL Kft. Feliratos. 111 perc.
A sztárszínész Russell Crowe rendezői
debütálásában az első világháborúban az antant oldalán a törökországi Gallipoli
vérszivattyújába vetett ausztrál katonák tragédiáját dolgozta fel,
mindenekelőtt David Leant és Steven Spielberget, távolabbról pedig Peter Weirt citálva.
Az epikus indíttatás Leant idézi, a melodrámai tónus a Hadak útján Spielbergjét, és a film ugyan egyetlen pillanatra sem
ereszti a nézőt – meseszövése imponáló, tájérzékenysége, fényképezése
lehengerlő, olyannyira, hogy még a tízpercenként kötelezően érkező lassított
felvételek sem zavaróak –, de Crowe talán nem elég bátor és következetes
nevezett rendezők örökségének felvállalásában.
A történet hőse a három fiát Gallipolinál
vesztő ausztrál farmer (Crowe), aki felesége halála után nekivág, hogy
felkutassa a csatamezőn gyermekeinek holttestét, és hazai temetőbe szállíttassa
őket. Isztambulban találkozik az újrakezdés lehetőségét megtestesítő fiatal
özvegyasszonnyal, a már Óhollywoodban is népszerű megváltástörténetek
posztklasszikus variánsát látjuk hát. A háborús film és a melodráma műfaja
hagyományosan jól megfér egymással, ezúttal viszont nem hézagmentesen
illeszkednek, főként a film ellentmondásos értékorientációja miatt. Crowe-nak,
színészként és rendezőként egyaránt, kivált a melodrámai szituációkkal gyűlik
meg a baja. Rosszul áll neki a hősszerelmesi póz, zavartan és feszélyezetten
mozog, továbbá rendezőként nem képes a néző számára átélhetővé tenni az efféle
jelenetekben óhatatlanul is megjelenő pátoszt, amivel az érzelmeket akaratlanul
is inkább kínosnak és eltagadandónak, semmint kontrollálhatatlannak és
parttalanul áradónak ábrázolja – mintha szégyellné azt, amit Spielberg soha nem
szégyellt. Szerencsére azonban Crowe a bontakozó szerelem mellett egy
férfibarátság megszületését is filmre veszi, aminek már van dinamikája, annak
ellenére, hogy a fiait vesztő ausztrál férfi és a Gallipolit védő török tiszt
(a kiváló Yilmaz Erdogan a Volt egyszer
egy Anatóliából) cimboraságának története legalábbis történelmietlennek
tűnik.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 58 átlag: 5.79 |
|
|
|
|