KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/december
• Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
• N. N.: Radványi Géza filmográfiája
• Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
• Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
• Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
• Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap

• Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
• Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
• Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
• Pünkösti Árpád: Márványaink
• Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
• Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
• Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
• András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
• Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim

• László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A skarlát betű
• Bikácsy Gergely: Élő erők
• Báron György: Hollónegyed
• Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
• Urbán Mária: A kérdés
• Kulcsár Mária: Magánvélemény
• Gyárfás Péter: A vad hattyúk
• Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
• Sólyom András: A forró nyár árnyai
• Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
• Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
• Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
• Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
• Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
• Ökrös László: Októberi esték
• Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
• Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
• Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
• Császár István: A kritika ártalmasságáról
• Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Fekete-tenger

Soós Tamás Dénes

Black Sea – angol-orosz-amerikai, 2014. Rendezte: Kevin Macdonald. Szereplők: Jude Law, Ben Mendelsohn, Scoot McNairy. Forgalmazó: Select Video. 110 perc.

A II. világháborús legenda szerint a Németország és a Szovjetunió közti meg nem támadási paktum Sztálinnak többe került egy tollvonásnál: 80 millió márkát is küldött Hitlernek „kölcsönként”, ám a szállítmány elsüllyedt valahol a grúz partoknál. Kevin Macdonald filmje szerint az eltűnt kincs nyomába munkanélküli brit és orosz tengerészek indulnak, élükön az elegánsan philcollinsesedő Jude Law-val. Talán az expozíció elsietettsége, talán a légből kapott küldetés lehetetlensége miatt, de van valami mélységesen szürreális a történetben, amit Christopher Ross operatőr is kiemel: alapszínekre kalibrált fényjátéka olyan hatást kelt, mintha a Szárnyas fejvadász harsány megapoliszát zsúfolták volna be a tengeralattjáró fedélzetére. A dokumentumfilmek felől érkező Kevin Macdonald mégis ragaszkodik realista stílusához, ami most a sztori ellenében dolgozik: a túl sötét és a helyszín miatt túlzsúfolt képeken gyakran elsikkad az információ, a kalandból kipereg a feszültség. De elpárologna az amúgy is, mert a hangsúly, mint Macdonaldnál általában, nem az akcióra, hanem az emberi pszichológiára kerül: a fizikai munkával sanyarított életek stresszére, a britek és oroszok kulturális-nemzeti ellentéteire.

Innentől kezdve bármi lehetett volna a filmből: brit kitchen sink dráma például, csak tengeralattjárón, amely a munkások konstans gazdasági válságát, meg persze a bankárnépség züllöttségét tárgyalná, ha nem ragadna le az első kínálkozó pénzember- és munkás-sztereotípiánál. Vagy esetleg thrillerbe oltott tanmese a pénz jellemkorrumpáló hatásáról, ha nem hirtelen, bármiféle magyarázat nélkül kattannának be és vissza a tengerészek. Ha már ok nélkül ugranak egymás torkának, akár tengerész-szakosztályra átírt, Legyek ura-alapú pszichodrámát is kerekíthetnének a magát sarokhelyzetben felszámoló emberiségről, de ahhoz meg az erkölcsről kéne gondolni valamit, a „feláldozhatunk-e egy embert, hogy megmentsük a többit?” klasszikus etikai dilemmájáról. A Fekete-tenger, ez a fináléra azért szoliddá fejlődő túlélődráma végül egyik sem lesz. Csupán A Sierra Madre kincse és Az utolsó esély furcsa keveréke, John Huston emberismerete és Tony Scott akcióérzéke nélkül.

Extrák: Kisfilm (Merülés a Fekete-tengerbe), audiokommentár Kevin Macdonald rendezővel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/08 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12345