|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziGrace - Monaco csillagaTüske Zsuzsanna
Grace of Monaco – francia-amerikai,
2013. Rendezte: Olivier Dahan. Írta: Arash Amel. Kép: Eric Gautier. Zene:
Szereplők: Nicole Kidman (Grace), Tim Roth (Rainier), Frank Langella (Tucker),
Derek Jacobi (D’Aillieres). Gyártó: Stone Angels / YRF Entertainment.
Forgalmazó: Pro Video Film. Feliratos.
103 perc.
Olivier Dahan a sötéten lobogó Piaffal már bizonyította, hogy ha
hajdani sztárok életének gyöngyvásznas felelevenítéséről van szó, a
mítoszteremtés megszállottjaként szemrebbenés nélkül szakít az életrajzi tények
okozta röghöz kötöttséggel. A Grace –
Monaco csillaga esetében a valóság sűrű glamúrfátyolba csavarva jelenik
meg, az alkotók pedig tapodtat sem engednek az álomból.
A film a mozicsillagból
hercegnővé avanzsált Grace Kelly életének egy rövid szakaszát dolgozza fel a
60-as évek elejéről, amikor is Grace princessz a külső elvárások és az
uralkodói protokoll útvesztőjében választás elé kerül: vagy elfogadja a
Hitchcock által ajánlott, visszautasíthatatlan lehetőséget (Marnie) és visszatér Hollywoodba
forgatni, vagy kitart új szerepében, saját hús-vér hercege és a zsebkendőnyi
operettvilág megvalósult leányálma mellett. Ha ennyi nem lenne elég
konfliktusnak, tökéletesnek hitt házasságát még a történelmi hűségtől kissé
elrugaszkodott háttérármánykodások (például a titokban kiküldött sajtóanyag
esete) is próbára teszik, némi politikai thrillert csapva az életrajzhoz..
„Az elképzelés, hogy az életem tündérmese,
maga is tündérmese”. Olivier Dahant igencsak megmámorosították valódi hősnője
szavai, ismét nagyszabásút álmodott, ráadásul a fátyolosra szűrt fantáziaképet
még hitchcocki motívumokkal is átszínezte: a Rebecca Mrs. Danvers-étől kezdve a Marnie lovaglásán át át a Szédülés
kontyáig minden bekerül a kollázsba. Dahan Hollywood egyik első számú
arcváltogató művésznőjéből – szintén a Szédülés
férfireceptje szerint – saját hercegnőt teremt magának egy hajdani bálvány
képére, eszközei azonban a látványosból gyorsan harsányba fordulnak, a kimódolt
történet érdektelenségét pedig a tömérdek csillámpor sem képes elfedni.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 205 átlag: 5.52 |
|
|
|
|