KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/december
• Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
• N. N.: Radványi Géza filmográfiája
• Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
• Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
• Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
• Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap

• Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
• Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
• Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
• Pünkösti Árpád: Márványaink
• Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
• Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
• Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
• András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
• Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim

• László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A skarlát betű
• Bikácsy Gergely: Élő erők
• Báron György: Hollónegyed
• Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
• Urbán Mária: A kérdés
• Kulcsár Mária: Magánvélemény
• Gyárfás Péter: A vad hattyúk
• Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
• Sólyom András: A forró nyár árnyai
• Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
• Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
• Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
• Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
• Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
• Ökrös László: Októberi esték
• Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
• Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
• Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
• Császár István: A kritika ártalmasságáról
• Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Grace - Monaco csillaga

Tüske Zsuzsanna

Grace of Monaco – francia-amerikai, 2013. Rendezte: Olivier Dahan. Írta: Arash Amel. Kép: Eric Gautier. Zene: Szereplők: Nicole Kidman (Grace), Tim Roth (Rainier), Frank Langella (Tucker), Derek Jacobi (D’Aillieres). Gyártó: Stone Angels / YRF Entertainment. Forgalmazó: Pro Video Film. Feliratos. 103 perc.

 

Olivier Dahan a sötéten lobogó Piaffal már bizonyította, hogy ha hajdani sztárok életének gyöngyvásznas felelevenítéséről van szó, a mítoszteremtés megszállottjaként szemrebbenés nélkül szakít az életrajzi tények okozta röghöz kötöttséggel. A Grace – Monaco csillaga esetében a valóság sűrű glamúrfátyolba csavarva jelenik meg, az alkotók pedig tapodtat sem engednek az álomból.

A film a mozicsillagból hercegnővé avanzsált Grace Kelly életének egy rövid szakaszát dolgozza fel a 60-as évek elejéről, amikor is Grace princessz a külső elvárások és az uralkodói protokoll útvesztőjében választás elé kerül: vagy elfogadja a Hitchcock által ajánlott, visszautasíthatatlan lehetőséget (Marnie) és visszatér Hollywoodba forgatni, vagy kitart új szerepében, saját hús-vér hercege és a zsebkendőnyi operettvilág megvalósult leányálma mellett. Ha ennyi nem lenne elég konfliktusnak, tökéletesnek hitt házasságát még a történelmi hűségtől kissé elrugaszkodott háttérármánykodások (például a titokban kiküldött sajtóanyag esete) is próbára teszik, némi politikai thrillert csapva az életrajzhoz..

 „Az elképzelés, hogy az életem tündérmese, maga is tündérmese”. Olivier Dahant igencsak megmámorosították valódi hősnője szavai, ismét nagyszabásút álmodott, ráadásul a fátyolosra szűrt fantáziaképet még hitchcocki motívumokkal is átszínezte: a Rebecca Mrs. Danvers-étől kezdve a Marnie lovaglásán át át a Szédülés kontyáig minden bekerül a kollázsba. Dahan Hollywood egyik első számú arcváltogató művésznőjéből – szintén a Szédülés férfireceptje szerint – saját hercegnőt teremt magának egy hajdani bálvány képére, eszközei azonban a látványosból gyorsan harsányba fordulnak, a kimódolt történet érdektelenségét pedig a tömérdek csillámpor sem képes elfedni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/06 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11902