|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziÉn, FrankensteinSepsi László
I,
Frankenstein – amerikai, 2014. Rendezte: Stuart Beattie. Írta: Kevin Grevioux.
Kép: Ross Emery. Zene: Reinhold Heil és Johnny Klimek. Szereplők: Aaron Eckhart
(Adam), Yvonne Strahovski (Terra), Bill Nighy (Naberius), Miranda Otto
(Leonore). Gyártó: Lakeshore Entertainment / Sidney Kimmel Entertainment.
Forgalmazó: A Company Hungary. Szinkronizált.
92 perc.
A gyakran másodlagos frissességű
alapanyagokból dolgozó alsó-hollywoodi alkotók előszeretettel nyúlnak a
feltámasztás hálás témájához, Ed Woodtól Stuart Gordonig újra és újra felmondva
a kudarcra ítélt teremtés torokszorító tanmeséjét. A költségvetési okok miatt
eleve trükkös újrahasznosítási metódusokra (egy félholt színész innen, némi
stock footage onnan) kényszerült low-budget
filmgyártókhoz képest a hatvanötmillió dolláros költségvetéssel és néhány
középkategóriás névvel (Eckhart, Nighy) megtámogatott Én, Frankenstein komoly lépéselőnnyel indult ugyan, de végül csupán
az akciójelenetek magas számával tud ráígérni szegénysori társaira.
Az eddig főképp
forgatókönyvíróként ténykedő Stuart Beattie a Van Helsing és az Underworld-széria
üledékeiből tákolt össze egy főképp az urbán gótika vizuális közhelyeire
(nyirkos macskakövek, toronyórák és vízköpők) épülő, eredetileg képregénynek
szánt nagyvárosi fantasyt, amelyben Frankenstein esztétikusan sebhelyes
teremtménye belecsöppen a Menny és a Pokol évszázados gerillaharcába. A legjobb
Ed Wood-opuszokhoz hasonlóan az Én,
Frankenstein világát is a teremtéskényszer fogja egybe (egy felettébb
gazdag démon ismételné meg nagy tételben Frankenstein istenkísértését), de az
összehordott darabkákat még Beattie a korábbi rendezésében már megvillantott (Tomorrow, When the War Began) vizuális
érzéke sem képes életre kelteni. A képregény-paneleket imitáló beállítások és a
verekedések közt a nézőre zúdított verbális információk a játékidő végére sem
teremtik meg egy autentikus fantasy-univerzum illúzióját, ehelyett mintha egy
tucatszéria duplaepizódja peregne a vásznon, amiben minden karakter és
konfliktus kínosan ismerős. Az összefércelt filmtest a belépumpált milliók
ellenére is csak egy kupac végtag marad a műtőasztalon.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 416 átlag: 5.45 |
|
|
|
|