KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/december
• Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
• N. N.: Radványi Géza filmográfiája
• Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
• Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
• Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
• Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap

• Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
• Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
• Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
• Pünkösti Árpád: Márványaink
• Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
• Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
• Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
• András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
• Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim

• László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A skarlát betű
• Bikácsy Gergely: Élő erők
• Báron György: Hollónegyed
• Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
• Urbán Mária: A kérdés
• Kulcsár Mária: Magánvélemény
• Gyárfás Péter: A vad hattyúk
• Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
• Sólyom András: A forró nyár árnyai
• Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
• Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
• Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
• Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
• Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
• Ökrös László: Októberi esték
• Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
• Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
• Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
• Császár István: A kritika ártalmasságáról
• Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A vihar magja

Kovács Marcell

Into the Storm, amerikai, 2014. Rendezte: Steven Quale. Írta: John Swetnam. Kép: Brian Pearson. Zene: Brian Tyler. Szereplők: Richard Armitage (Gery), Sarah Wayne Callies (Allison), Matt Walsh (Trey), Max Deacon (Donnie). Gyártó: Broken Road Productions/New Line Cinema/Village Roadshow Pictures. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 89 perc.

 

Mi lehet durvább egy tornádónál? Sok tornádó, főleg, ha mind az iskola felé tart. A vihar magja B-kategóriás kisvárosi katasztrófafilm, szerény lehetőségeihez mérten azzal igyekszik felhívni magára a látvány-fetisiszta közönség figyelmét, hogy sűrű egymásutánban szórja az égből a vihartölcséreket. Minimalizálja a történetet, és a többnyire szépen animált tornádófelhőkre koncentrál, természetesen szigorúan 2D-ben. Támad jobbról-balról a forgószél, miközben az évzáróról meglógó gyerekeket a rettenthetetlen apuka próbálja kimenekíteni az életveszélyből. Mintha a Cápa 2 sztoriját hasznosítanák újra, és a dramaturgia is inkább szörny-horrort idéz, mint katasztrófafilmet. Az előzmények aprólékos bemutatása, majd a következmények kezelésének izgalmas tálalása helyett itt folyamatos kataklizmának lehetünk tanúi, ahogy a vihartölcsérek gigantikus szörnyekként támadják hőseinket.

A hangvétel érzelmes-komoly, a humort a helyi Beavis és Butt-head páros hivatott képviselni, két botcsinálta sufni-kaszkadőr, akik annyira komolytalanok, hogy még a vihar sem tud ártani nekik. Nem mindenki ilyen szerencsés. A Twister viharvadászainak mai megfelelői brutális high-tech felszerelésükkel megrendelésre üldözik a tornádót, de szenvedélyük a régi. A film igazi erénye, hogy egy pillanatig velünk is képes elhitetni: a vihar magjában ott sűrűsödik a világmindenség lényege, amit ha megtapasztaltunk, a mindentudók nyugalmával ölelhetjük keblünkre a halált.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/09 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11769