KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/december
• Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
• N. N.: Radványi Géza filmográfiája
• Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
• Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
• Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
• Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap

• Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
• Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
• Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
• Pünkösti Árpád: Márványaink
• Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
• Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
• Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
• András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
• Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim

• László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A skarlát betű
• Bikácsy Gergely: Élő erők
• Báron György: Hollónegyed
• Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
• Urbán Mária: A kérdés
• Kulcsár Mária: Magánvélemény
• Gyárfás Péter: A vad hattyúk
• Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
• Sólyom András: A forró nyár árnyai
• Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
• Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
• Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
• Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
• Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
• Ökrös László: Októberi esték
• Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
• Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
• Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
• Császár István: A kritika ártalmasságáról
• Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az ígéret földje

Árva Márton

La jaula de oro – guatemalai-mexikói, 2013. Rendezte: Diego-Quemada Díez. Írta: Lucía Carreras és Gibrán Portela. Kép: María Secco. Zene: Leonardo Heiblum és Jacobo Lieberman. Szereplők: Brandon López (Juan), Rodolfo Domínquez (Chauk), Karen Martínez (Sara). Gyártó: Animal de Luz Films / Kinemascope / Machete Producciones. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 102 perc.



A mexikói születésű tagokból verbuválódott, de a hatvanas években az Egyesült Államokba települt veterán folkegyüttes, a Los Tigres del Norte 1983-ban kiadott egy csalódott hangvételű dalt La jaula de oro (Az arany ketrec) címmel, melyben emléket állít az emigráns élet beváltatlan ígéreteitől, meghasonlásaitól és félelmeitől megtépázott latin léleknek. A gazdasági különbségeket még tovább fokozó évtizedek a túlélés kőkemény szempontjára cserélték a honvágy luxusát, a latin-amerikaiak kegyetlen megpróbáltatásokkal járó, északra tartó népvándorlása pedig máig kiapadhatatlan ihletforrása a kalandos történetekre éhes és a szociálisan érzékeny filmkészítőknek is.

Quemada-Díez ez utóbbi csoporthoz sorol, és fesztiválkedvenc munkájában következetesen elutasítja a mélyszegény hátterét maga mögött hagyó kamasztrió ismerős alaphelyzetében rejlő romantika (Una noche) illetve suspense (Sin nombre) kiaknázását is. Így heroikus vándorút helyett a drámai fordulópontokon szó nélkül továbbzakatoló, a puszta életösztön és a csoport lassú sodrása által hajtott tragikus pikareszket látunk, melyben az épp következő, potyautasként megmászható vagon indulásáig hátralevő napok átvészelése és az érzelmi kötődés legyőzése az igazi kihívás. Hiába kísértenek a film túlnyomó részében a Sin nombre képei és jelenetei, a szórakoztatás szándékát ebben az esetben kérlelhetetlenül fölülírja az út minél objektívebb bemutatása és a kidolgozatlanul hagyott karakterek már-már antropológiai szemszögű megfigyelése (lásd a spanyolul sem beszélő indiánnal folytatott akadozó kommunikáció jeleneteit). A La jaula de oro szikár krónikáját átszövi a társadalmi-politikai lelkiismeret furdalás, ami lehántja a történetről a kínálkozó műfaji kérgeket, és hőseihez hasonlóan csupaszon-védtelenül küzdi magát tovább az úton, ahol tömegek fordulnak meg, de célba érni csak keveseknek sikerül.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/09 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11762