|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Mozi22 Jump Street – A túlkoros osztagSepsi László
22 Jump Street – amerikai, 2014. Rendezte: Phil Lord és
Christopher Miller. Írta: Michael Bacall, Jonah Hill és Rodney Rothman. Kép:
Barry Peterson. Zene: Mark Mothersbaugh. Szereplők: Channing Tatum (Jenko),
Jonah Hill (Schmidt), Ice Cube (Dickson), Jillian Bell (Mercedes). Gyártó:
Columbia Pictures / MGM. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 112 perc.
Az
újgenerációs buddy-komédiák (Pancser
police, Két kopper) közül két éve a 21
Jump Streetnek sikerült valódi vérfrissítést hozni a műfajba. Míg társai
megelégedtek azzal, hogy a nyolcvanas évek hagyományaival szemben nagymenő
zsarupárosok helyett nagyravágyó veszteseket emeltek főhősszerepbe, a
középiskolába visszaküldött zöldfülű jardok kalandjaiban – a lúzer-lét
felmagasztalásán túl – ötletesen olvadtak össze a gimi- és rendőrvígjátékok
alaptoposzai, a kicsapás/felfüggesztés rímpárjától a mindkét zsáner közegébe
illeszkedő típusfigurák (agyas dagi, lassúeszű szépfiú) dinamikus duójáig. Az
idei folytatás nem csupán képes megismételni mindazt, ami az előző részt
sikeressé tette – kezdve a Hill-Tatum-páros közti elvitathatatlan kémiával –,
de mindezt meglepően intelligens reflektáltsággal teszi. Miközben hőseinek
ezúttal egy főiskola újfent dizájnerdrogokkal kísérletezgető diákjai közé kell
beépülniük, a 22 Jump Street úgy
képes virágnyelven a folytatásfilmek kihívásairól beszélni – kitérve a nagyobb
költségvetés, illetve az ismételjünk-vagy-változtassunk örök dilemmáira –, hogy
eközben elkerüli a Sikoly-szériával
divatba hozott, leplezetlenül a filmszövegbe illesztett műfajelméleti traktákat.
A rendezőpáros ugyan megtalálja az első rész jellegzetes
motívumainak helyét a főiskolai közegben is (színjátszókör helyett slam poetry társaság, kémikus nerd-ök helyett focicsapat), és a film
gonosztevői újfent kissé súlytalanok, a 22
Jump Street eközben bőséggel csihol extra feszültséget és humorforrásokat a
sequel-logika állandó
idézőjelezésével. A harmadik epizód árnyékában Phil Lord és Christopher Miller
rendezők szolgai önkannibalizmus helyett felszabadultan játszanak a nézői
elvárásokkal, ezzel a nyári szezon talán legokosabb vígjátékát küldve a
mozivásznakra.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 278 átlag: 5.42 |
|
|
|
|