|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziAz utolsó éjszaka PárizsbanMargitházi Beja
Diplomatie – francia-német, 2013. Rendezte: Volker
Schlöndorff. Írta: Volker Schlöndorff és Cyril gely. Kép: Michel Amathieu.
Zene: Jörg Lemberg. Szereplők: André Dussolier (Nordling), Niels Arestrup (von
Choltitz), Burghart Klausner (Ebernach), Robert Stadlober (Bressendorf).
Gyártó: Film Oblige / Gaumont / Blueprint Film. Forgalmazó: Mozinet. Kft. Feliratos. 88 perc.
Kezdetnek Beethoven
7. szimfóniája Fuhrtwängler vezényelte ütemei festik alá Varsó 1944. augusztus
eleji rombolásának korabeli, fekete-fehér felvételeit, hogy aztán a következő
jelenetben a hónap végére már szisztematikusan aláaknázott Párizs sorsáért
kezdődjön el az egyezkedés Volker Schlöndorff legújabb filmjében. A II.
világháborúval egyidős, egy évtizedig Franciaországban is élő és filmező német
rendező az utóbbi években többször időzött el a nácizmus pszicho-mechanikájánál
(La mer à l’aube, A kilencedik nap, A rémkirály), ezúttal Cyril Gely 2011-es sikeres színpadi drámája
szolgáltatta az alapot.
Párizs felszabadulásának reménykedéssel és káosszal
terhelt előestéjén egyelőre csak az biztos, hogy 45 városi híd, a Louvre, az
Élysée-palota, az Opera, az Eiffel-torony sorsa egy gombnyomáson múlik. A
rutinos német tábornok, Dietrich von Choltitz profi katona, akinek a háború
amolyan buisness as usual – Hotel de
Meurice-beli főhadiszállásán csak a megfelelő pillanatra vár, hogy ezt a gombot
megnyomja, mikor titkos ajtón érkezve közbelép a párizsi svéd konzul, Raoul
Nordling, hogy minden verbális diplomáciai eszközt bevetve megpróbálja
lebeszélni az őrölt hitleri terv végrehajtásáról.
A vonatkozó történelmi eseményeket, és a két főszereplő a
valóságban többszöri találkozását mindössze néhány órába sűrítő színdarab amolyan
pas de deux jutalomjáték a két rangidős
színész Niels Arestrup és André
Dussollier számára, akik az ismert kimenetelű helyzet rejtett, magánéleti
rugóinak felfedésével operálhatnak. Schlöndorff tehát szinte biztosra mehet, de
a párizsi felszabadulás 70. évfordulójától nyilván nem függetlenül
készült opusz mindezekkel együtt akár tökéletesen érdektelen történelemlecke is
lehetne. Nem lesz az. Néhány zavaró színpadias klisét („napfelkelte” az erkélyről),
patetikus fordulatot (asztmás rohamok és romantikus párizsi látképek)
leszámítva tökéletesen életszerű a végóra egyszerre felszabadult és fojtogatóan
nyomasztó hangulata, a látszólag lelketlen katona gerincességének sajátos
természete, a kellemes modorú, esetlennek tűnő, ám végletekig ravasz diplomata
játszmázása. És bár nyilván a különböző regisztereket váltogató náci tábornok
szerepe a hálásabb, a németet és franciát könnyedén váltogató Arestrup virtuóz
módon ölti azt magára: az, ahogyan Hitlerrel való, utolsó találkozását néhány
önkéntelen(nek tűnő) gesztussal felidézi, már a játékidő közepén előrevetíti Párizs
megmenekülését.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 151 átlag: 5.54 |
|
|
|
|