|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
DVDÉlni és meghalni Los AngelesbenSoós Tamás Dénes
To Live and Die in L.A. – amerikai, 1985. Rendezte: William Friedkin. Szereplők: William L. Petersen, Willem Dafoe, John Torturro. Forgalmazó: MGM/UA. 111 perc. Ilyen lett volna A francia kapcsolat, ha Friedkin a
nyolcvanas években rendezi: piros-zöld betűs, ízléstelen főcím, elektronikus
dobhangzással büntetett, szintetizátor-vezérelt soundtrack és a hekusfilm
aranykorának megágyazó karakterábrázolási közhelyek („Túl öreg vagyok már ehhez
a szarhoz”). Ám a külcsín és a Miami Vice-áthallások
mögött az Élni és meghalni Los Angelesben
ugyanúgy morálisan ambivalens főhőst mozgató, autósüldözés-történelmet író, az
amerikai bűnváros koszszürke realitásába ágyazott Friedkin-mű, mint az
Oscar-díjakkal kidekorált Francia
kapcsolat volt. A túlpörgő, mániákus zsaruk működésmódját számos munkájában
állhatatosan kutató direktor ezúttal a pénzhamisítók világát dokumentálja olyan
precizitással, mint anno az internacionális drogügyletekét. Olyannyira, hogy az
amatőr művészként és profi pénzhamisítóként dolgozó Masterst üldöző Chance és
Vukovich jardduó történetében metafora-szintre emeli a hamisítást. Nem csak a
thriller kötelező érvényű átverései, hanem a meghasonuló jellemek terén is:
L.A. utcáin rendőr és pénzhamisító, FBI-ügynök és strip-klub előadó mind
maszkot visel (érdemes figyelni Masters nőjének nemi identitásváltozásait), a
privát bosszújáért bárkin áttörtető főhős pedig Masters tükörképévé torzul.
Ugyan
néhány fordulata kifejezetten rosszul öregedett (lásd a John Torturro által
játszott gengszter szabadulását), szürreális atmoszférája, Willem Dafoe perverz
gonosz-alakítása és a finálé csattanója mind a nyolcvanas évekbeli
zsarufilm egyik véres gyémántjává avatják a művet. A zsernyákfilm-toposzokat
óvatosan felborító alkotás akkor sem lett volna jobb, ha a zsánerrevízióiról és
kétélű karakterportréiról hírhedt hetvenes években készül.
Extrák:
semmi.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 762 átlag: 5.62 |
|
|
|
|