|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
DVDVörös napBenke Attila
Soleil
rouge – francia–olasz–spanyol, 1971. Rendezte: Terence Young. Szereplők:
Charles Bronson, Alain Delon, Ursula Andress, Toshiro Mifune. Forgalmazó:
Mirax. 97 perc.
Akira Kurosawa A testőr című
filmjének végén két veretes, nagyon hasonló filmműfaj (a chambara/szamurájfilm
és a klasszikus western) ikonikus gyilkoló alkalmatossága, kard és pisztoly feszülnek
egymásnak. Ezt az alig pár másodperces összecsapást teszi Takashi Miike Sukiyaki Western Django című filmjének
központi motívumává, melynek csúcspontja az italowesternekből ismerős, hosszúra
nyújtott párbaj, melyben Testőr-módra
ismét katana és colt mérik össze
erejüket. E két japán film között azonban van egy olasz vadnyugati kaland,
Terence Young Vörös napja, melyben
nemcsak az angolszász és a japán kultúra fegyverei, de legendás színészei
(Charles Bronson, Alain Delon, Toshiro Mifune) is összemérik erejüket.
A Vörös nap történetét már ezerszer
láttuk: adott egy értékes, egzotikus ereklye (ebben az esetben egy japán kard),
amit a nagyravágyó, kapzsi bandita meglovasít (a mindig sármos Delon most
lubickol a rosszfiú szerepében), társát (Bronson tőle kissé szokatlan idióta
főhőse) pedig becsapja és lelövi. Így a hoppon maradt csavargó az értékes tárgy
őrzőjével (Mifune meglehetősen sztereotip módon bölcsnek, transzcendentálisnak
ábrázolt szamurája) az áruló nyomába erednek, útjukat pedig mexikóiak, egy
szeszélyes szöszi és a jó öreg westernsablon szerint vadbarom indiánok
keresztezik, míg eljutnak a felgyújtott nádasban zajló fináléig. A sztori tehát
nem Oscar-gyanús, azonban a vágtató indiánokat kaszaboló japán harcos, vagy a
végig civakodó szamuráj és cowboy látványa mégis bizarr módon izgalmassá teszik
Terence Young westernjét. Az ilyen momentumok miatt is sajnálatos, hogy olasz
létére a Vörös nap feladja az
italowesternek keménységét, szikárságát, és mintegy klasszikus amerikai
kalandfilmmé szelídül. Japán és a Nyugat összecsapása nélkül Terence Young műve
szórakoztató, de feledhető western lenne, így viszont bír némi egzotikummal.
Extrák: semmi.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 412 átlag: 5.66 |
|
|
|
|